Magyarország ethnographiája

162 FRANK-NÉMET KOR 30. §.
mi legvilágosabb tanúság arra, hogy azon időben a mai
Cseh- és Morva ország még nagyon kis helyet foglalt el az
események sorában, talán épen az avar uralkodás miatt.
De az avarok legyőzése után ez a lakosság is N. Károly
fő hatóságát tisztele. Nem tudni, meddig terjeszkedék keletre
e lakosság; a mai Kárpáti népség csak Szepességig
szlovák, s még kérdés, utódja-e a régi morvainak?
A császár a birodalma új részeit biztosítandó, márkákat,
azaz véghelyi területeket vagyis bánságokat állíta
fel, még pedig kettőt: a keletit és délit. A keleti (im Ostlande)
alá tartoztak a Drávátul éjszakra fekvő Alsó Pannónia,
egész Felső Pannónia és a tulajdonképi Keleti tartomány,
mellynek neve sokkal utóbb Austria lesz. Fő helye,
N. Károly idejében, Lauriacum (Lorch). A déli bánság
a Friauli volt, melly alá Friaul (Forojulium) ír aga,
Liburnia, Istria, Dalmatiának frank része, a Száva-Dráva
közti Alsó Pannónia és Karintia tartoztak, ez utolsó pedig
Stiriának nyugati részébül, Krajnábul, és Tirolisnak keleti
részébül áll vala. Fő helye Aguileja. Mindenik bánság
több megyére és almegyére oszlott. A bánságnak hadi és
igazgatási kormányzója a bán, vagy márka gróf volt, kit
latinul dux-nak neveznek vala; a báni megye (Gau, és Untergau)
kormányzója az ispán (Gaugraf) 3 ). Egyébiránt a
Frank birodalom Károlynak legközelebb utódjai alatt mindjárt
folytonos osztozkodásnak lévén kitéve, a márkaságo-
3 ) Marggrafschaft a magyar politikai nyelven bánság, azaz
véghely = márka, die Mark, Marke. A markgraf tehát bán, latinul
dux, németül herzog. Ez a magyarban herczeg ugyan, de nálunk
csak méltóság-név, mint a gróf (gráf) is, latinul comes, a minek az
ispán felel meg.