Magyarország ethnographiája

146 AVAR KOR 28. §.
meg a szlávok lehető békésen laktak egymás mellett, úgy
mindazonáltal, hogy a hunokat uralkodóknak tekintik. 30 )
De az, úgy látszik, csak a Pontus, Deneper és Neszter mellékein
volt így; Dáciában és Pannoniában a gótok, gepidek,
herulok, longobárdok idejében még kevés szláv lehetett,
bizonyosan sokkal kevesebb mint az avarok idejében.
De mert a hunok jól bántak a szlávokkal, úgy hiszi
Schafarik, azért ezek valószínűleg a hunok társaságában
jövének be Daciába és Pannoniába, melly úgyis Sch. véleménye
szerint, régi hazájok volt (lásd a 98.99. lapot). Bizonyítékul
hozza fel Sch. Jordanis mondását, melly szerint a
hunok mellett más hódolt népek is laktak mai Magyarországban;
továbbá Priscus követségi tudósításábul azt, hogy
az itteni nép köleskásával és méhserrel fogadá a követeket,
azért is az a nép szláv volt; azután hogy Jordanis Attila
torát »strava«-nak nevezi, mi szlávul tor; végre hogy
Procopius szerint a szlávok olly durva és rosszul készített
ételekkel élnek, mint a Massageták, s piszokban is úgy fetrengenek
mint ezek: de nem lévén hamisak és álnokok,
mindenben a hun erkölcsöket őrzik meg; — természet szerint,
teszi hozzá Sch. úgy kell Procopius szavait érteni,
hogy nem a szlávok követék a hunok, hanem megfordítva,
a míveletlenebb hunok a míveltebb szlávok erkölcseit köve-
30 ) Krek, a 64. lapon. Schafarik is mondja, hogy a hunok soha
illy baromi kegyetlenséget nem követtek el a szlávokon mint a gótok.
»Es unterliegt keinen Zweifel, dass die Anten u. die übrigen Slaven
sich lieber an die Hunnen, als an die unmenschlichen Gothen angeschlossen
haben, zumal von den Hunnen niemals eine solche viehische
Grausamkeit ohne Noth verübt wurde.« I, 327. — Mégis valamivel
tovább »asiatische Unholde«-knek nevezi. I, 428.