Magyarország ethnographiája

HÁZ ELSZAKADÁSA. 329
Monomachus Constantinus (1042—1054) mindenképen el
akarván hárítani a szakadást IX. Leó pápát engesztelgeté:
de a római legátusok követelései 33 ) meg Cerularius hajthatatlansága
meghiúsíták a kibékülést. A legátusok 1054
jul. 15-én a Zsófia egyház oltárán tevék le a konstantinápolyi
egyház kiátkozását, mellyet Cerularius hasonló kiátkozással
viszonoza. A keleti pátriárkák hozzája csatlakozván,
a keleti egyház örökre elvált a nyugatitul. Ez, a nyugati
egyház, az elszakadást schismá-nak, s a keleti egyház
híveit schismaticusok-nak nevezé el és nevezi mai napig: a
teleti pedig magát orthodox-nak, azaz igazhitű-nek tartja.
A teljes elszakadás tehát a két egyház között 1054. történek,
Endre király uralkodásának nyolczadik évében. Nálunk
emez elszakadásnak eleinte úgy látszik, nem vala nagy
hatása: legalább András 1055-ben a Tihanyi monostort, s
ugyan ekkor, vagy korábban Szentendrén, Visegrád mellett,
egy görög monostort is alapíta. Mind a mellett nem mondhatni,
hogy nem érezték a külömbséget a két egyház között.
Már Sz. István megparancsolta volt a szombati böjtöt,
mellyet úgymond, az egész keresztyénség tart, ezzel csak a
nyugati egyház keresztyénségét értvén 34 ): Sz. László alatt
még világosabbá lesz a nyugati egyházhoz való tartozás,
mert akkor meghagyatott: »hogy a ki a magyar szokással nem
akar megegyezni, s kedden meg szerdán eszik húst, jóllehet a magyarok
megtartják a húshagyást, mert azt mondja, hogy nem áll
33 ) A pápa legátusai Konstantinápolyban valának: Humbert
Cardinalis, Péter amalphi érsek, és Fridrik »Diaconus et Cancellarius
ad monasterium Studii intra urbem Constantinopolitanam.« Sz. Ist­
vánnak alapítványa tehát ehhöz a Stúdiumhoz csatlódott volna.
34 ) »Ha valaki szombaton (in sexta feria), a mikor az egész ke­
resztyénség böjtül, húst eszik, az egy hétre zárassék el sötét helyen s
koplaljon«. S. Steph. Decr. I. 11.