Magyarország ethnographiája

NYELVEK KÜLÖNBSÉGEI 29
két elvhűsége, volna e l őttünk, (eine Dialitaet in der Gram -
m at ik), a minek lehetősért helyes okbul megkétlettük. 20 )
12. §. Eddig a nyelvek idomszerinti (morphologiai)
és belső természetök szerinti (physiologiai) o s z t á l y o z á -
sátt láttuk (a 6—9 §§. és 11. §-ban), de van egy harmadik
is a származás sz erinti (genealógiai) .
Az idomszerinti nagyon sokféle nyelvet foglal össze,
csupán azért, mivel bennök az alakulás külső idoma
hasonló. Innen van, hogy a raggató nyelvek osztályába
nemcsak azokat lehet sorozni, a mellyeket Müller Miksa
tett abba, hanem valamennyi nyelvet, melly a képzőket és
ragokat hatni toldja a tőszókhoz, a mit nemcsak a szanszkrit
hanem a néger nyelvek is tesznek. Az árja és sémi
nyelveket is összeveti az idomszerinti osztályozás. Ez tehát
a nyelvek szorosabb együvé tartozását vagy külömbözését
nem tekinti, sőt inkább mellőzi, mert olly általános
fogalomhoz ragaszkodik, melly szinte minden nyelvre alkalmazható.
Mi külömbséget láthatunk p. o. a szószerkezetre
nézve a tetteit, erkölcseit meg a sua facta, suos mores között £
A mit a latin két szóval fejez ki, azt a magyar eggyel
bírja kifejezni, tehát ebben belsőbb, nagyobb, változás történt
mint a latinban, hisz a sui-nak jelentését csupán ί
(tette-i-t, erkölcse-i-t) fejezi ki, a melly vő, ja-bul véknyult
meg. Ha pedig a factumnak a fac-igetőbül való származását
vetjük össze a tett-ével, a melly te vagy tevigetőbül
lett, azt látjuk, hogy a latinban to képző járult a fac-hoz
(facto), a magyarban hasonlóképen t képző járult a tev
20 ) Characteristik d hauptsdchlichesten Typen des Sprachbaues.
Pag. 329. 330. — Schwartze, a kit Steinthal megemlít, ismeretlen
előttem, tehát nem szólhatok a magyar nyelvet illető véleményéhez.