Magyarország ethnographiája

A KERESZTYÉNSÉG TERJEDÉSE 181
való s így jutott a magyarokra: csudálatos tehát a Fertő
név, melly se nem szláv, se nem német, hanem magyar.
Környékén legtovább fentartották magokat az avarok,
úgy hogy itt közvetetlenül utánok következhettek a magyarok.
Vajjon hát az avarok nem nevezték volna el a
szép tavat, s névtelen maradt-e a magyarok letelepedéséig?
Tagy a fertő szó az avaroknál is megvolt-e? A Vetvár hasonló
kérdéseket fog támasztani a maga helyén.
33. §. A kilenczedik századnak hetedik tizede sajátságos
mozgalmat mutat a hit és egyház terén. Az Azovi
tenger mellékein lakó kozarok, a morvaiak és a Dunántúli
bolgárok fejedelmei papokért küldenek, hogy népeiket a
keresztyén hitre tanítsák; de avval egyszersmind politikai
czélra is törekszenek a morvaiak és bolgárok, mit a kozarokrul
nem igen lehet állítani. Ezek ugyanis azon időben
hatalmukat nem féltik vala senkitül is.
A kozarok közt zsidó, mohamedán és keresztyén hittanítók
forgának; a khagan most egyenesen konstantinápolyban
III. Mihály császártul kér megbízható tanítókat.
Ez időben híres vala Thessalonik születésű két testvér,
Constantinus és bátyja Methodius. A császár tehát Constantinust
küldé a kozarokhoz bátyja kíséretében. Constantinus
860-ban Cherson városában mulata a kozar nyelv
megtanulása végett, hogy annál sikeresebben működhessék.
Nagy dicsérettel bocsátá vissza a khagan Konstántinápolyba
862-ben, jóllehet az idő tájon a zsidó hitre tért.
Ugyan ekkor érkezének Konstantinápolyba Rastizlav
és Svatopluk követei, a legenda szerint így szólván a császárhoz:
»Isten kegyelmébül jól vagyunk. Német-, Olasz- és Görögországbul
jönnek hozzánk keresztyén tanítók s külömb-