Magyarország ethnographiája

30 BEVEZETÉS 12. §.
hez; de itt a v hasonult a t-hez s ezért lett tett, a latin
ban meg a c nem hasonul a képzőhöz az olaszban ez is
történik, mert ebben fatto lett facto helyett. Ha továbbá
látjuk, hogy a te-ből tét és tát szókat képez a magyar
nyelv, mik a görög ποίησις és ποίηνα-hoz hasonlítanak, de
hogy más eljárás útján lett tét (-tev-et), s máson tett (-tev-t),
a finom szószerkezetét el kell ismernünk a nyelvnek.
A belső természet szerinti, vagy physiologiai, osztályozás
a nyelvtökéletességének eszméjét veszi alapnak, de ez
eszme a bölcselkedő emberé, nem a nyelveké. Steinthal
azt állítja, hogy a finn (magyar) nyelv nem bírja a nominativust
az accusativustul megkülömböztetni, pedig úgy
látszik, nem tudja, hogy a finn accusativus m volt, a lappban
b, melly azután n-né lett, s azért most n a finn genitivusnak
és accusativusnak ragja 21 ); a magyarnak accusativusa
pedig világosabb a latinnál is, mit a tetteit, erköcseit
szók mutatnak. Steinthal mintegy szemrehányást teszen
a finn (-magyar) nyelvnek, hogy a casusok pótlására
nem használ praepositiókat: de felejteni látszik, hogy általában
itt a sok postpositio a latin-görög nyelvnek praepositióji
helyett van, még inkább felejti azt, hogy a finn
nyelvcsakugyan praepositiókat is alkalmaz, p. o. ilman
minuta és ilman minna absque me. — Azonképen gondolja
St., hogy a finn magyar) nyelv az igetőt a névtőtül
21 ) Vegyük például a lapp akka, finn akka, vogul akve, magyar
asszony (ak-szony) szókat, ezeknek nominativusa, accusativusa és
genitivusa így van:
lapp: vogul: magyar: finn:
nominativus: akka akve asszony akka
accusativus: aka-b akva-me asszony-t aka-n
genitivus: aka-n — — aka-n