Magyarország ethnographiája

A KERESZTÉNYSÉG ELLENI HATÁS. 327
hajtva kérék, hagynák meg, hogy a nép pogány módon éljen, a
püspököket és papokat kiölhesse, az egyházakat lerombolhassa,
külümben nem fognak fegyvert Endre mellett. Vata legott neki
adá magát a gonoszságnak, lenyírá fejét a pogány szokás szerint;
azt tevék utána a többiek is, a rossz szellemeknek (daemonibus)
áldozának, ló-húst kezdenek enni, a papokat és püspököket öldösni,
az egyházakat lerontani, s poroszlók által kihirdetni, hogy
Endre és Levente nyílt parancsa szerint ki lehet irtani a keresztyénséget.«
30 )
Úgy látszik, hogy eme feltámadása a pogányságnak
nem múlt el olly hamar és könnyen, mint a sokkal később
szerkesztett Gellért-legenda és a krónikák elbeszéllik; bizonyos
az, hogy Bélának is része vala az engedékenységben
a melly vissza hagyta állítani a régi birtoklást is, legalább
a szolgákra nézve. Leghitelesebb tanúságok e tekintetben a
Sz. László (1077—1095) és Kálmán (1095—1114) törvényei.
Különösen Sz. Lászlónak azon rendelete nyomós, a
30 ) Vita S. Gerhardi; Endlichernél, a 228. lapon. Körülbelül
így beszélli azt Thuróczi krónikája is, II. 39.—Szalay László (Magyarország
története, I. 137.) azt véli, hogy András annyival is inkább
tanácsosnak tárta engedni a kívánságnak (a pogányság helyreállítására
nézve), mert olly országbul (Oroszországbul) jött, hol a római
egyház eretnekség gyanújában állott.— Ezt nem tartom valószínűnek,
sőt inkább ellenkezőnek a dolog természetével. A versengés a keleti
és nyugati egyházak fejei között nem keltett mindjárt gyűlölséget a
két egyháznak külön népeiben. Endrénél nem tehetünk fel olly theologiai
tudományt, hogy Photius encyclicájárul tudomása lett volna.
Külső szertartás vala akkor a keresztyénség mind a keleti mind a
nyugati egyházba tért pogány népeknél. Az a gyűlölség, a mellynél
fogva Thuróczi a keleti egyházat »görög perfidiá-nak« nevezi (lásd a
287-dik lapon a 18. jegyzetet) s a mellynél fogva még Kollár Ádám
Ferencz is 1762-ben azt írhatá, hogy a görög császárság az elszakadás
büntetéséül semmisült meg a törökök által (everso quippe, qui fructus
Schismatis erat, a Turcis Graecorum imperio. Hist. Dipl. Jur. Patron.
a 39. lapon), utóbbi századoknak eredménye.