Magyarország ethnographiája

AZ ELSŐ KRÓNIKÁNAK KORA 303
ragadt meg a Bofinius meséje. A székelyek eredetét ellemben
már azon okbul sem tetszett bolygatni, mert a mi
íróink a magyarok hunságában gyönyörködtek, s ma minden
székelyfi büszke arra, hogy Attila népébül való, s örömmel
nézegeti, ha megvan, Attila képét, a mellyet Heltai
krónikájának győri kiadásában talál meg a magyar vezérek
képeivel együtt.
A székelyek telepítése Erdélyben a magyar krónika
első szerkesztésének korát is megsejteti. Az a telepítés bizonyosan
Sz. László előtt nem történt meg, hanem vagy
maga Sz. László által, ki Erdélynek pátronusa, vagy legközelebb
utódjai által. Lászlónak pátronussága bizonyíték
arra, hogy ő vala az, a ki Erdélyt egyházilag rendezte;
az egyházi rendezés pedig a politikaival járt együtt. A székelységnek
neve és léte tehát döntő bizonyság arra, hogy
az úgynevezett Anonymus I. Bélának író-deákja nem lehetett;
de még Sz. László idejében sem írhatta meg munkáját,
mert akkor lehetetlen vala nem tudnia a székelyek eredetét.
Az első krónika-szerkesztést okvetetlen abba az
időbe kell gondolnunk, a mellyben már nem tudták, hogy
ki és mikor telepítette a székelyeket az ország keleti határába.
25 )
25 ) Legalább jegyzetbe teszem azon írók véleményét is a székelyek
eredetérül, a kik nem ragaszkodtak az Anonymus tekintélyéhez.
Schlözer (Geschichte der Deutschen in Siebenbürgen, pag. 203.)
megmagyarosodott kúnoknak véli, de határőrzőknek tartja ő is. Se
I. László, se legközelebbi utódjai nem mertek volna kúnokat telepíteni
a határra, még pedig kúnok és besenyők ellen. — Engel (Geschichte
des ungr. Reichs, Neue Ausg. Wien, 1834. I. 61.) a székelyeket
a besenyők és bolgárok által megtámadt magyarok (1. a 216. L),
szökevényeinek tartja, a székely és szökevény szóhasonlatlul okoskod-