Magyarország ethnographiája

190 FRANK-NÉMET KOR 34. §.
dicsőítették: ezek azt csak gyengíteni törekedtek.« — »Ha,
így folytatják, arrul vádolnak bennünket a szlávok, hogy
a katholikus hit mellőzésével a magyarokkal szerződtünk,
egy kutyára, farkasra s egyéb átkos» pogány dologra esküdvén
nekik: semmit sem óhajtunk inkább mint ártatlanságunkat
Isten és szentséged előtt bebizonyítani. Ajándékokat
adtunk ugyan a magyaroknak, hogy ne üldözzék a
keresztyéneket; holmi olcsó vásznakat is adtunk nekik,
hogy tegyék le vadságukat. Ámde a szlávok bérbe fogadtak
egy csapat magyart, s magok embereit, kik csak álkeresztyének
(pseudochristiani), megnyírván közzéjök keverék,
s azt a vegyes sereget azután a keresztyénekre uszíták,
úgy hogy egész Pannoniánkban, melly legnagyobb
tartományunk, alig találtatik már egy egyház is.« —
Végre így fenyegetőznek: »A morvaiak, tetszik nem tetszik,
mégis birodalmunk szolgáji lesznek.« 52 )
Mi foganatja lőn a panasznak, nem tudjuk, mert
végveszély éré mindnyájokat. A bajorok 904-ben néhány
magyart vendégségen ölének meg álnokul 53 ) (mintha a
bolgárokon elkövetett hitetlenséget akarták volna isme
telni): azt meg kellett boszúlni. Azomban előbb a morvai
birodalom enyészék el a magyarok csapása alatt 905-ben
vagy 906-ban — az évet senki sem jegyezte föl, csak anynyit
tudunk, hogy a daleminzi szlávok 906-ban hívák segédül
a magyarokat, kik ekkor először termettek Szászországban
az Elba mellékein; ide pedig az út a morvaságon
vezet keresztül. Annyira vége lőn a morvai birodalomnak,
hogy a morva név nem is említtetik száz évig. 907-dik
52 ) Codex Diplom. Moraliae. I. 60 — 64.
53 ) Annal. Alamann. Pertznél, lásd Dudik I. 352.