Magyarország ethnographiája

SCHAFARIK VÉLEMÉNYE NEM ÁLL 99
hogy e hagyomány mellett geographiai nevek tanúskodnak; végre
hogy igenes történeti bizonyság is igazolja. 68 )
Hihető-e, hogy a szláv népek szó-hagyománya a kelták
berontásárul a Duna mellékeire, Nestor idejéig maradt volna fenn?
tehát hogy a Deneper szlávjai valamit tudtak volna arrul, mi
másfél ezer és több évvel az előtt történt? Nestor kora és népe
nem tud semmit a hunokrul, nem a gótokrul, a kik félannyi idővel
későbbiek a kelták berontásánál, s a kik csakugyan érezhető
és sokáig tartó hatást gyakoroltak a szlávnépekre: 69 ) hogyan
lehet csak képzelni is, hogy tudott volna valamit ollyan történetrül,
melly sokkal, sokkal régibb! A mit Nestor beszéli, azt a byzantinusoktul,
nem szóhagyománybul tanulta volt, s az a bolgárokra
vonatkozik, a kiktül az orosz írás is származik. Külömben is
Schafarik fölvétele, mellynél fogva szlávok európai ősnép (autochthon)
s nem beköltözött nép volnának, már azon általános ethnographiai
képpel ellenkezik, a melly szerint a kelták után a germánok,
ezek után a szlávok következnek, s a mellyben a szlávok
soha és sehol nem előzték meg a germánokat nyugat- és délfelé.
Magát a voloch nevet is, a melly a keltákat, s azután a latinos
népeket jelenti a germánoknál, csak ezektül tanulták meg a
szlávok.
Schafarik úgy vélekedik, hogy geographiai nevek támogatják
a régi szlávszó-hagyományt, mert p. o. a pannoniai Pleso
tó-név szláv, minthogy a kárpáti és morvái szlávok a tavat plesonak
híjják, nem jezero-usik, mi oroszul ozero; — a Granua eredetileg
bran, mibül branice, németül Gränze = határ; — karpatus
talán a chrbet-bül lett; — a „schajawa« (Sajó) is szláv; — a
maris, marosius, marisia (Maros) a latin mare, szláv more-tul szár-
68 ) Schafarik, Slawische Alterthümer, I, 223. stb. lapjain.
69 ) Jordanis, edit. Closs, pag. 92. a hol az író a gót Hermanarik
győzelmeit a szlávokon (in Venetos, Antes, Sclavenos) beszelli a
375-dik évet megelőző időben. — Ein Theil derselben (Slaven) wurde
den Ostgothen botmässig, aber davon von den, Hunnen wieder befreit
und dadurch ein ziemlich friedliches Nebeneinander eben dieser beiden
Völker bewirkt, jedoch in der Weise, dass sich die Hunnen als
den herrschenden Stamm betrachteten.— Einleit. in die slavische Literaturgeschichte,
von Gregor Krek, Graz, 1874. A 64. lapon.