Magyarország ethnographiája

NYELVEK KÜLÖMBSÉGE.
nem külömbözteti meg. Sőt annyira megkülömbözteti, hogy
nomenbul csak képzőnek segítségével alkot verbumot.
Steinthal végre azt mondja: Úgy látszik, hogy az indeurópai
nyelvek hatást gyakoroltak a finn grammatikára,
különösen a verbum conjugatiójára. Ezt alig lehet megérteni,
mint gondolhatja egy illy éles logikájú író, minő
Steinthal. Valamint nemcsak érthető, de tapasztalatilag be
is bizonyítható, hogy egyik nyelv a másiktul szókat fogad
el, s lexikonját idegen szókkal meggazdagítja, sőt meg is
tömheti: azonképen nem érthető, s nem hiszem, hogy tapasztalatilag
ki volna mutatható, hogy egyik nyelv a
másiknak képzőjire, ragjaira, azután arra hathasson, hová
s miképen alkalmazza a képzőket és ragokat. A melly
nyelvönállóan nem alkothatta volna képzőjit és ragjait, az
meg sem lett volna. Igaz, a személyi névmás (pronomen
personale), melly annyira szerepel az igékben, felette
hasonló az ural-altaji és az árja, vagy az ind-európai nyelvekben;
de az már az ékiratokbul kifejtett szumir vagy
akkad nyelvben is megvan, a mellyet ural-altájinak mondanak
Ez a szumir nyelv pedig nem lehetne fiatalabb még
a védák nyelvénél sem, mert hisz előbb teremtett magának
írást, mint az. 22 ) A személyi névmást tehát alkalmasint
22 ) Lásd »Etudes Accadiennes, par François Lenormant, Paris
1873, 1874.« Általában nevezetes történelmi tény az, hogy a míveltség
nem a szanszkrit, vagy Steinthal szerint a legtökéletesebb nyelvű
népeknél kezdődött, hanem Sinaországban, Mesopotamiában, az
Euphrates és Tigris közén, meg Egyiptomban. A sinai míveltség hatása
nem érte a Földközi tengert, de a mesopotomiai (assyriai, babyloniai)
megelőzte az egyiptomit, s ez terjedett Phoeniciára, Görögországra
s így az európai népekre. A mesopotomiai kezdet pedig
nem az assyriaiaknál és babyloniaknál, hanem az ezeket megelőző
31