Magyarország ethnographiája

228
A MAGYAROK ŐS TÖRTÉNETE 40. §.
Hogy a k képző, mert a megfelelő szók túr, lil. — A lát és
a megfelelő uont, vant, vaat meg azt mutatják, hogy l és v
változik, minek példája magában a magyarban is van: a
régi vép és az újabb lép. Továbbá a lat, vaut példábul azt
is látjuk, hogy a rokon szóban n van. Ez a hangbővülés
igen gyakori, mint az ül és unl, a mev-et és mau-int, a hág
és kang szókon kitetszik. Alább találjuk még a jég s a
megfelelő jang, jong szót. Vesd ide a régi magyar urdung
és a mai ördög szót is. Az ajak-hangok előtt m szokott
lenni, p. o. eb vogul amp; ilyen lesz a hab és vogul
kump stb.
A tenni, enni s társaik azzal tűnnek ki, hogy a jelenben
te-sz-ek, e-sz-em, de a múltban tev-ék, ev-ém. Ezeknek
tője tehát az, a mit kitettünk. Az u-sz-ni szónak megfelelőji
azt bizonyítják, hogy annak is csak u’ volt a tője, de a
jelen időbeli sz lassankint becsúszott a többi időkbe. Ennek
más példája is vannak, mit a ját-ék, és ját-sz-om., ját-sz-ám
bizonyít; a régi magyar grammaticusok tanúsága szerint
illyen a von-ni szó is, melly csak a jelen időben volt von-zt
de múltban von-ék. A met-sz is ide tartozik, mert metetni,
metetlen alakok divatoztak; ma is még metélni mondjuk.
A külső természet tárgyai és tüneményei.
Magyar. Vogul. Osztják. Finn
Név nim nem nimi
Víz vit — vete
Tűz tut, taut tǔt, tuget tuli
kő, köv kav kev kivi
hegy aut, aht aut —
felhő, felleg — pali-ng pilvi