TÉNY/SOROS.II.

Összesen:
207 791 912 Ft
A New York-i Soros Alapítvány természetbeni
272 054 $
adományai a magyar Alapítvány közvetítésével:
Mindösszesen: 3 453 728 456 Ft 922 403 $
Az 1999. évi hivatalos középárfolyamon számolva mindez 15 313 000 dollárt tesz ki.
Az Alapítvány új munkatársai: Osztolykán Ágnes programvezető (Roma progra mok), Peternák Miklós
igazgató (C3), Szabó Zsuzsanna programvezető (Óvodai nevelési program).
Távozó munkatársak: Bárdos Ferenc, Beöthy Balázs és Csóka Edina (C3), Daróczi Gábor
programvezető (Közoktatási megaprogram, ifjúsági programok), Jóri János pénzügyi igazgató, Gall
Cecília mb. igazgató (C3), Kaffka Gabriella és Károssy Fruzsina PR-asszisztensek, Kedl Márta
programvezető (Esélyegyenlőségi megaprogram, fogyatékos programok), Ludányi Béláné adatrögzítő,
Magdus Sándorné takarító, Oláh Sándorné adatrögzítő, Osztolykán Ágnes programvezető (Roma
programok), Sarancz Anikó recepciós, Szabó Zsuzsanna programvezető (Óvodai nevelési program),
Tamás Szilárd programigazgató (Közoktatási mega program), Traoré Abdul Karim programvezető
(zenei és CD-programok), Vásárhelyi Judit (FÖK, környezetvédő programok).
Elhunyt: Bogdán János, a pécsi Gandhi Gimnázium igazgatója, az alapítványi Roma program
kurátora, valamint Kardos László, az Alapítvány volt igazgatója.
M = 1:1
KÖZOKTATÁS-FEJLESZTÉS
II.
A MEGAPROGRAM NÉGY ÉVÉRŐL
1994 nyarán többekkel arra a felismerésre jutottunk, hogy a Soros-filozófiához,a nyitott társadalom
tényleges megvalósításához többé nem az elit értelmiséget és az ellenzéket kell kiemelten támogatni -
mert hiszen politikai értelemben a rendszer váltás megtörtént, s a kormányváltással lezárult végre az
időszak, mikor az áldatlan módon újra felszított „kultúrharc” még indokolttá tette egy liberális
magánalapítvány efféletámogatásait.
A ’94-es választások nyomán tehát új helyzet állt elő, s ezt Soros György is érzékelte. Tudta jól, ha
folytatni kívánja a törékeny hazai demokrácia támogatását, akkor ennek a civil élethez, a helyi
társadalomhoz jobban közelítő, és nem annyira a nagypolitikát, a kultúra csúcsait érintő módjait
érdemes választania.
E felismerés jegyében kezdődött a közös tervezés, melynek eredményeként végül is két ún.
„megaprogramot” indítottunk útjára a hazai közegészségügy és a közoktatás átfogó megújítására. A
továbbiakban csupán a Közoktatás-fejlesztési megaprogramról szólok, amely már a tervezés
fázisában is jóval hangsúlyosabb alapítványi vállalás volt, közel kétannyi költségvetéssel és tematikus
részprogramokkal a másikhoz képest.
A PROGRAM
INDULÁSA
A közoktatást 1994-ben sajátos kettőség jellemezte. Egyfelől már a nyolcvanas évek közepén számos
mértékadó pedagógiai műhely alakult: kísérleti iskolák, személyközpontú alternatívák,
tantárgyfejlesztések százai jellemezték az oktatásügy különféle szegmenseit. Mindezek azonban
jórészt elszórt, helyi kezdeményezések maradtak, s ekként csupán szűkebb körben éreztették
hatásukat, olykor csak egyetlen osztályra, tanulócsoportra korlátozva. Létezett tehát egy spontánul
kivá lasztódott szakmai elit a közoktatásban, bár sok éves munkája mások számára alig volt
hozzáférhető, s eredményeit így nem vagy csak nehezen tudta átadni. Mégis, felhalmozódott legalább
valamiféle szellemi tőke, ígéretes szakmai tudáskincs, amire a jövőben építeni lehetett.
Másrészről viszont égetően hiányzott továbbra is az alapja egy korszerű, nyíltabb és
demokratikusabb, gyermekközpontú iskolarendszer kialakításának.
A feladat tehát adott volt: nincs szükség magunktól kitalálnunk semmit, mondtuk a program
tervezésekor, csupán azokat a pedagógiai eredményeket kell számba vennünk, melyek az Alapítvány