TÉNY/SOROS.II.

- ami korábban nem volt szokás -, sőt közös sajtótájékoztatót is tartottunk ter veinkről. A kuratóriumi
ülésen az Alapító érdeklődéssel hallgatta ambiciózus el képzeléseinket, de a maga részéről
bejelentette, hogy Magyarország - és a többi csatlakozó ország - európai uniós tagsága idejétől
jelentősen csökkenteni szándé kozik a nemzeti alapítványok támogatását. Persze nem voltunk
boldogok a hír hal latán, de lelkesedésünk az éppen meghirdetett „Hogyan legyünk polgárok?”
program kapcsán azért nem lankadt.
A csomag két legfontosabb eleme az „Élj a jogaiddal - menj el szavazni!”, illet ve a Közszolgálati
média program volt. Az előbbi leglátványosabb és egyszersmind legvitatottabb része kétségtelenül a
Geszti Péter vezette ARC által készített hét óri ásplakát volt. A Művész moziban tartott
sajtótájékoztatón abba a furcsa helyzetbe kerültem, hogy az Alapítvány által támogatott és általam is
nagyra becsült meleg és leszbikus szervezetektől bocsánatot kellett kérnem, amiért a két leszbikus
lányt ábrázoló poszter megsértette érzékenységüket. Nem vitás, hogy célunk, ha nem is a
polgárpukkasztás, de a minden áron való figyelemfelkeltés volt, a plakátokkal éppúgy, mint az
Erzsébet-híd választások előtti feldíszítésével az „Egy csónakban evezünk!” felirattal. A közszolgálati
típusú programok megjelenése a kereskedelmi rádiókban, televíziókban, mindenekelőtt a Klub
Rádióban és az ATV-ben szintén biztosan hozzájárult a választópolgári aktivitás növeléséhez. Persze
sohasem fogjuk megtudni, hogy a kampánynak mekkora szerepe volt abban, hogy a rendszerváltás
óta sem korábban, sem azóta nem volt akkora - 70% feletti - a választási részvé tel, mint éppen 2002-
ben. Azt is nehéz megállapítani, mekkora szerepe volt a ma gas részvételi aránynak abban, hogy a
korábbi parlament szélsőséges, antiszemita résztvevője most kiszorult a törvényhozásból, de azt nem
is tagadtuk, hogy az ál lampolgári aktivitás ösztönzése mellett az alkotmányos rend ellenségeinek
kiszo rítása a parlamentből üdvös mellékhatása lenne a kampánynak. Merthogy meg voltunk
győződve arról, hogy a választópolgárok nagy többsége elutasítja ezeket a szélsőségeket, és minél
többen mennek el szavazni, annál inkább tükrözi az ered mény a polgároknak ezt az akaratát.
Mindenesetre a választások másnapján Soros telefonon gratulált a kampány sikeréhez, és egyben
megerősítette, hogy ilyen körülmények között végképp semmi szükség már rá Magyarországon.
Ez utóbbi, láthatóan komoly elhatározása arra ösztönözte a kuratóriumot, hogy elkezdje keresni a
lehetőségeit, miként lehetne más bel- és külföldi forrásokat bevonni egy esetlegesen átalakítandó
Alapítványnak a hazai civil szférát erősítő jövőbeni tevékenységébe. Megbíztunk egy profi céget
annak feltárásával, milyen esé lyei lennének a pénzgyűjtésnek Magyarországon és külföldön,
mindenekelőtt az Egyesült Államokban. A tanulmány elkészültét követően meg kellett tapasztal nunk,
hogy Soros nem lelkesedik az ötletért, még akkor sem, ha az Alapítvány más néven folytatná
munkáját. A kuratórium pedig nem akart az Alapító szándé kaival szembekerülni, ezért a terv lekerült
a napirendről. Maradt viszont az a terv, ami találkozott az Alapító elképzeléseivel, hogy egyrészt
pályázzuk meg a civil tár sadalom fejlesztésére a térségből kivonuló nagy amerikai támogatók (köztük
So ros) által létrehozott alap (Trust Fund for Civil Society) pénzeinek magyarországi szétosztását,
másrészt hozzunk létre egy közpolitikai intézetet a különböző szakpolitikák befolyásolására.
Az utóbbi tűnt egyszerűbb feladatnak, márcsak azért is, mert engem szakmai lag is érdekelt annak
megoldása. Ezért is vállaltam szívesen magamra a még meg sem alakult Intézet első rendezvénye, az
átvilágításról és az állambiztonsági iratok sorsáról szóló, sikeresnek bizonyult nemzetközi konferencia
megszervezését, majd az erről szóló Ügynökök és akták című kötet szerkesztését, később pedig az
alkot mányról szóló konferencia megszervezésében való aktív részvételt. Az Intézet meg szervezését
külön megkönnyítette, hogy Majtényi László, a kuratórium tagja kész volt elvállalni a létrehozandó
intézet vezetését, és ez garantálta, hogy a mi elképze léseink szerint jöjjön létre az intézmény, ami
azután szervezetileg teljes mértékben függetlenedik az Alapítványtól. Ez viszont azt is jelentette, hogy
a politikai pályá ra tért Göncz Kinga mellett elveszítettük még egy kiváló kurátorunkat, de szeren csére
megnyertük a civil, illetve a jogi programokban már korábban is igen aktív Csongor Annát és Nagy
Boldizsárt.
Nehezebb volt a Trust pályázat elnyerése. A kuratórium és a Varsóban széke lő management ugyanis
nehéz szívvel adta volna a három évre szóló összeget egy olyan szervezetnek, amelynek jövője
bizonytalan. Ezért azután előbb Soros Györ gyöt kellett meggyőzni arról, hogy a pályázat elnyerése
érdekében világossá kell tennie elképzeléseit a jövőt illetően. Erre az időre Soros kialakította a
csatlakozó országok 2004 utáni támogatásának azt a rendszerét, amelyben a tíz nemzeti ala pítvány
egy 10 millió dolláros keretösszeg rájuk eső részére nyújthat be pályázatot. A mi elképzelésünk az
volt, hogy ebből a keretből lényegében ugyanarra az intéz ményi támogatási programra pályázunk,
ami a Trust-pályázatunknak is a közpon ti eleme. Ez a taktika bevált, mind a Trust, mind Soros New
York-i kuratóriumát megnyugtatta, hogy nem egyedüli támogatói a tervnek.