Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
érte, kevés fogható eredménnyel. 1998-ban például maga New York kezdeményezte, hogy a<br />
hosszabb távú tervezés érdekében a pén zügyileg megbízható, jól működő alapítványok<br />
áttérhetnének az ún. „evergreen”, avagy „évelő” rendszerre, 3 évre előre jóváhagyatva<br />
költségvetéseiket - ám a re formkísérlet, hogy hogy nem, csakhamar elsikkadt. Maradt az eseti alkuk<br />
és a központilag rögzített éves költségkeretek rendszere, amelytől csak az esetben van mód eltérni,<br />
ha ennek múlhatatlan szükségéről az Alapítót valaki nyomós okokkal meggyőzi.<br />
Nos, éppen ez történt 1994 nyarán, a szóban forgó évtized kezdetén, amikor az operatív szintjein<br />
megújult alapítványi vezetés - mindenekelőtt Vásárhelyi Miklós elnök és Bakonyi Éva frissen<br />
kinevezett igazgató - Soros Györgyöt sikerrel rábír ta arra, hogy négy éven át az Alapítvány csaknem<br />
duplájára emelt keretből: évi 20 millió dollárból gazdálkodhassék (rezsiköltségeit is beleértve).<br />
Kivételes pillanat volt ez - és kivételes esély, hogy a magyar Alapítvány végre bizonyíthassa, képes<br />
potens partnerként társulni egész ágazatokat érintő, kormányszintű reformprogramokhoz.<br />
Ugyanakkor jól jelzi azt is, mennyi szubjektív és esetleges tényezőn múlnak az efféle nagy horderejű<br />
döntések, s hogy a könnyen adott pénz utóbb éppoly köny nyen megvonható, ha netán gyengül az<br />
alkupozíció, vagy változik az Alapító stra tégiai elképzelése. A megaprogramok 1998 végén ugyan<br />
lezárultak, de az 1999-es költségvetés még így is jelentős maradt: a maga több, mint 15 millió dolláros<br />
pá lyázati keretével -, s ez alighanem ismét csak Bakonyi Éva személyes meggyőző készségének,<br />
agilitásának tulajdonítható. Amikor viszont a korábbi bőkezűséget éppoly hirtelen drákói pénzügyi<br />
szigor váltja fel - mint történt az a 2000. évet kö vetően -, ez úgyszólván egyik pillanatról a másikra<br />
hiánypótló, sőt létfontosságú egészségügyi, szociális, oktatási és kulturális programok tucatjait, s<br />
velük a koráb bi kedvezményezettek ezreit hozza lehetetlen helyzetbe. (Halmai Gábor kötetvé gi<br />
írásában maga is említi, hogy 2001-ben, minden tetszése és szimpátiája ellené re, Soros György<br />
mennyire hajthatatlannak bizonyult az új kuratóriumi elképzelé sek költségvonzatát fedezni.<br />
Ugyancsak magáért beszél az az adalék, melyet Belia Anna említ a vele készült háttérinterjúban, hogy<br />
egy a társintézményeivel való ren dezetlen elszámolási vita következtében kishíján üres kasszával<br />
kellett átvennie az Alapítvány igazgatói posztját, mivel New York vagy 4 millió dollárt visszaigényelt<br />
volna a korábbi közös programok magyar költségfedezeteként.) „A kockázat szépsége” -<br />
mondhatnánk a Stúdiószínházi program zárókonfe renciájának címét elbitorolva. Aki más pénzét költi,<br />
annak „bővelkedni” és „szűkölködni” egyaránt meg kell tanulnia.<br />
A „HÁROM P” TANULSÁGAI<br />
Az aczéli kultúrpolitika hírhedt „három T”-jével ellentétben a Soros-mecenatúra egész húszéves<br />
teljesítménye leginkább a „három P”-vel jellemezhető: Programok + Pályázatok + Pénzek. Ennek<br />
változó együttesét kívánja minél több oldalról bemu tatni ez a második „évtizedkönyv” is, megannyi<br />
visszatekintést, esettanulmányt, pályázati beszámolót és adatösszesítést közreadva. Az iménti három<br />
P-hez, persze, joggal kívánkozik egy negyedik: a Preferenciáké, sőt egy ötödik is: a Publicitásé - hogy<br />
a számok, nevek puszta halmazát elemző módon értékelni lehessen. Lássuk hát, mit mutat e<br />
szüntelen változó képlet.<br />
A tíz év alatt csaknem kereken 100 millió dollár jutott közvetlen támogatásként különféle alapítványi<br />
programokra és pályázatokra. Ennek időarányos megoszlása azonban nagyon is jelentős eltéréseket<br />
mutat, hiszen amíg az évtized első felében - 1995-től 1999-ig - a támogatások teljes alapítványi kerete<br />
évi 15-18 millió dol lár között mozgott, 2000-től 2002-ig ugyanez már csak évi 4-5 millió dollár volt,<br />
majd 2003-2004-ben kevesebb mint 2 millió dollárra zsugorodott. Az utóbbi öt „szűk” esztendő Sorostámogatásai<br />
tehát együttvéve is alig érik el egy-egy korábbi „bő” év pályázati büdzséjét.<br />
Az első négy-öt év favoritja - közel 50% részesedéssel - kétség kívül a hazai ok tatásügy volt,<br />
nagyobb részt a Közoktatás-fejlesztési megaprogram évi 1 milliárd Ft os keretének köszönhetően.<br />
Ezen belül a tucatnyi felsőoktatási, kutatói és ösztöndíj pályázat - amely mindig is önálló<br />
programcsoportot alkotott s legfeljebb statisztikai rovatként sorolható ide - viszonylag konstans, 11-<br />
15%-os részesedést mutat. (Ké sőbb, az ezredfordulótól, ahogy e programok sorra megszűntek, ez az<br />
arány évről-évre a felére csökkent, míg végül 2003-ban a teljes alapítványi keret 3%-án zárt.) Az<br />
évtized első felének másik nagy kedvezményezettje a szociális és egészségügy volt átlag 20-25%<br />
részesedéssel a teljes támogatási keretből. Ennek jó részét külön féle prevenciós, gyógyászati,<br />
fogyatékosokat támogató és képzési programok kap ták, kisebb részét pedig szociális és<br />
foglalkoztatási programok. 1999-től az Egész ségügyi rendszerfejlesztő megaprogram lezárultával ez<br />
utóbbiak részaránya még nőtt is valamelyest, ahogyan 2001-2002-ben ismét számottevő, 10% körüli<br />
arányt ért el az egészségmegőrzésre - elsősorban a Települési egészségterv programra - szánt keret<br />
is.
Change language