TÉNY/SOROS.II.

lehetne, hogy a hajléktalanellátás egészét tekintve milyen hullámokat tudtak gerjeszteni ambiciózus
kezdeményezései, mindenesetre tudtak, s a tüdőszűrésben, azt hiszem, valóban jelentőseket.
Szakértőként ugyancsak Vecsei Miklós segítette az Iványi Gábor vezette Olta lom Karitatív Egyesület,
illetve az általa működtetett Hajléktalan Kórház pszichi átriai betegek bentlakásos intézményének
létrehozását is, vagy a Tutor Alapítvány jogvédő programját, amely a hajléktalanná vált vagy
hajléktalansággal fenyegetett családok védelmét igyekszik ellátni. Jogi tanácsadó irodát működtetnek,
és indo kolt esetben ügyvédi képviseletet nyújtanak. Ugyancsak ő volt a szakértője a Tu tor Alapítvány
Utcai Gondozó Szolgálata szintén általunk támogatott programjá nak, az ún. Aluljáró programnak is,
amelyben a pályázó szervezet vállalta, hogy önkénteseik olyan hajléktalanokat látnak el, akik nem
hajlandók szállókra bemen ni, s az intézményi ellátás elutasítása miatt a teljes egészségi és szellemi
leépülés ha tárán vannak. Minden év legnehezebb időszakában, a téli krízisellátásban segítenek a
bajbajutottakon.
FOGLALKOZTATÁST ÖSZTÖNZŐ
PROGRAMOK
A foglalkoztatással kapcsolatos programok zömének ötlete és gyakorlati kimunká lása Ambrus Péter
nevéhez fűződik. A jóváhagyást Ferge Zsuzsa adta a szakkura tórium részéről azzal, hogy „ahol nincs
munka, ott semmi sincs”. Az első ilyen kí sérlet még akkoriban indult, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy
a társadalmi-gazda sági változások hatásai a munka világában elsősorban a középkorosztályt érintik
hátrányosan, és ezen belül is legfőképp a férfiakat,akiknekkiugrómorbiditásáról és mortalitásáról
egyre-másra jelentek meg a sokkoló számadatok. A pályázati ki írásban viszont csak alig látható
betűkkel jelent meg az utalás a férfiakra és később az is elmaradt a „nemi diszkrimináció” túlzott
félelme miatt. (Különös, hogy a női támogatási programok ma is elfogadottnak, „politikailag korrektnek”
számí tanak, míg a férfi programok indításának hallatán mindenki elkezd fanyalogni.) Szóval így indult
el a 40 évesnél idősebb, közép- és felsőfokú végzettségűek köz hasznú foglalkoztatásának
támogatása - abból a megfontolásból, hogy míg az ala csonyabb végzettségűek a
fizikaiszakmákkörébeninkábbtalálnakmegélhetéstés valamiféle igazolást társadalmi hasznosságukra
(ha csak többé-kevésbé legálisan dolgozva is), a munkanélkülivé vált szellemiek teljesen
ellehetetlenülnek. A meg célzott pályázói körbe pedig - az Alapítvány profiljánakmegfelelően-olyanok
tatási-kulturális-szociális-egészségügyi szervezetek tartoztak, amelyek bár jogosul tak voltak
közhasznú foglalkoztatásra, nem volt elég önrészük még ahhoz sem, hogy közhasznú bértámogatást
igényeljenek a számukra fontos munkák elvégeztetéséhez, nemhogy saját forrásból tudnának
alkalmazni munkatársakat. Mint min den közhasznú programnál, szükség volt a Munkaügyi Központ
igazolására, hogy bértámogatást nyújt a foglalkoztató intézménynek az új foglalkoztatásokhoz. Jel
lemző módon, a program révén közhasznú foglalkoztatásba bevontak köre utóbb elnőiesedett.
Ám az sem volt általunk szándékolt vagy előre látható fejlemény, hogy csak hamar elkezdtek
dörömbölni az ajtón a kisebbségi önkormányzatok, ráadásul, nyilvánvalóan fizikai munkások
alkalmazásának igényével. Annál is inkább, mi vel időközben megszűnt az Alapítvány Általános roma
programja, és számos ki sebbségi önkormányzat, amely addig ettől nyert támogatást, most erre a
progra munkra jelentkezett, ahol pedig már rákényszerült az adatokkal alátámasztott, célirányos
pályázat benyújtására. (Mi tagadás, az elbíráláskor még nálunk is nem egyszer megértő
engedékenységet tapasztalhattak.) A közhasznú programok ad minisztrációja, miként a többi ún.
foglalkoztatási programé is, jóval több munká val járt, mert be kellett várni és ellenőrizni kellett a
pályázó által ígért munkaügyi központi igazolásokat, a beszámolókban pedig össze kellett vetni a
bérjegyzéke ket a pályázatban benyújtott nevekkel, a munkában töltött hónapokkal stb. Még is, e
programok révén a pályázó szervezetek számára a viszonylag csekély Soros pénzhez képest jelentős
források váltak hozzáférhetővé a munkaügyi központok alapjából.
Ez a hatás igazán a szegény településeket érintő, közhasznú foglalkoztatást ösz tönző programoknál
volt látványos. Mint annál a programnál, amely révén a kis települések önkormányzatainak lehetősége
nyílt arra, hogy a helybéli idősek, gon doskodásra szorulók életét megkönnyítő szolgáltatásokat el
tudják végeztetni a he lyi munkanélküliek foglalkoztatásával. Paradoxnak tűnik, de ilyen élethelyzetek
nemigen tudnak a magától értődő módon megoldódni. Mert adva van egy kis település a maga
elesettjeivel és a még fizikai aktivitásra képes munkátlanjaival, és lám, mégsem képes e kettőt
összekapcsolni… Viszont kis segítség, kis ösztön zöttség jól jött azon pályázó önkormányzatoknak,
amelyeknek voltaképp amúgy is ellátási feladatkörükbe tartozott e gondoskodási-jóléti szolgáltatások
valamilyen szintű elvégeztetése. A szokásos szociális ellátás - ebédhordás, egészségügyi fel ügyelet
stb. - mellett olyan alkalmazások voltak pléldául, hogy a helyi, ott rekedt munkanélküli férfiak az idős