You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
entlakásos ellátás területén. A támogatások a pályázók programjainak beindítására, illetve egyéves<br />
működtetésére szóltak. A programot nem hirdettük meg többször.<br />
A Kistelepülések szociális gondjainak enyhítése program 1998-ban került először meghirdetésre<br />
az 5000 lakosnál kisebb lélekszámú települések önkormányzatai, falugondnokságok, szociális<br />
területen működő nonprofit szervezetek, egyesületek, alapítványok számára az önkormányzati<br />
feladatokon túlmutató új szolgáltatások bevezetésére. A program 1999-ben zárult.<br />
A Leszakadó rétegek egészségügyi ellátásának javítása program 1997-ben indult. Célja az<br />
elszegényedő régiók, települések és településrészek lakosságának s főként a leszakadó rétegekben<br />
élő gyermekek egészségi állapotának, testi-lelki gondozásának javítása volt. 1999-ben már olyan<br />
modellkísérletekkel is lehetett pályázni, melyek megoldási lehetőségeket kínáltak a hajléktalanok<br />
egészségügyi ellátásának hiányterületein is. 2000-ben tovább szakosodott a program: olyan új<br />
módszertant, új ellátási rendet kívánt kikísérletezni, amelynek alkalmazásával - több helyi szervezet<br />
együttműködése révén - rendszeres és komplex módon lehet segíteni az elszegényedett, nagyvárosi<br />
telepeken élő gyermekeket. A modellkísérlet terepe a külső Ferencvárosban az Illatos út és a Gubacsi<br />
út sarkán lévő szegénytelep volt. A modellkísérletet egy, a terepen kulcshelyzetben lévő szervezet, a<br />
Ferencvárosi CSSSZ Dzsumbuj Help Közösségfejlesztő Központ indította. A modellkísérlet 2001-ben<br />
zárult; az erről szóló könyv Dzsumbujisták címmel az idén jelent meg.<br />
Az 1997-ben indult Szupervíziós program azt célozta, hogy a szociális munkával foglalkozó<br />
szervezetek munkatársai megismerkedjenek a szupervízió nyújtotta előnyökkel. A szupervízió olyan<br />
módszer, amely lehetővé teszi a szociális munkás számára, hogy minél hatékonyabban kezelje a nap<br />
mint nap reá háruló problémákat és elkerülje a kiégettség lelkiállapotát. A két évig futott program<br />
szakmai hátterét a 3Sz (Szociális Szakmai Szövetség) biztosította.<br />
A rendszerváltás óta Magyarországon, más kelet-európai országokhoz hasonlóan jelentősen<br />
megnövekedett az utcagyerekek/utcán élő gyerekek száma. Az Alapítvány és a belga King Baudouin<br />
Foundation által 1998-ban közösen indított és finanszírozott hároméves nemzetközi Utcagyerekek<br />
program célja az utcagyerekek társadalomba való beillesztését elősegítő tevékenységek fejlesztése,<br />
az utcai szociális munka, az otthont nyújtó intézmények, valamint az oktatás terén. A program féléves<br />
előkészítő szakaszában a cél az információk begyűjtése volt. Ezt követte a kétéves támogatási<br />
periódus, amelyben a program fő tevékenysége a gyerekvédelem területén belül azoknak a<br />
speciálisan utcagyerekekkel foglalkozó szervezeteknek a közvetlen és közvetett támogatása volt,<br />
amelyek munkája modellértékű volt a hasonló területen dolgozók számára. A program további célja<br />
egy Országos Szakmai Forrásközpont létrehozása volt, melynek feladata az utcagyerekekkel<br />
foglalkozó szervezetek összefogása, szakmai támogatása, valamint az információközvetítés. A<br />
program féléves záró szakaszában került sor az eredmények, tapasztalatok feldolgozására. A munka<br />
szakmai színvonalának biztosítására az Alapítvány gyermekvédelmi szakemberekből és szakértőkből<br />
külön tanácsadó testületet állított fel.<br />
Az Utcai szociális gondozó (street worker) képző program (1999-2000) célja a nagyvárosok<br />
kedvezőtlen szociális és egészségügyi jelenségeinek kezelése utcai gondozó hálózat formájában.<br />
A program keretében olyan projekteket támogattunk, melyek a nagyvárosi, kü- lönösen a roma<br />
népesség veszélyeztetett rétegeinek (prostituáltak, drogfüggők, alkoholisták, kallódó állami<br />
gondozottak, hajléktalanok stb.) egészségügyi felvilágosító, megelőző, illetve őket utcai gondozó<br />
hálózaton keresztül szakszerűen felkaroló street workereket képeztek ki, s a kiképzettek munkájának<br />
folyamatos fenn- tartására gyakorlatias elképzeléseket is tartalmaztak.<br />
E rövid áttekintés és jól mutatja, hogy az Alapítvány szociális és egészségügyi szerepvállalását<br />
sokféle szükség és kihívás formálta az elmúlt évtizedben. Mindez a programok változatos sorsát is<br />
nagyban meghatározta: keletkezésüket és megszűnésüket, osztódásukat, beolvadásukat és<br />
szüntelen módosulásaikat az élet rendje szerint. A felsoroltak között éppúgy akadnak ambiciózus,<br />
nagy költségigényű, sok éven át jól bevált támogatási formák, mint kérészéletű, célt tévesztett vagy<br />
idővel okafogyottá vált kezdeményezések. A sokféle enyhítendő szükségen kívül leginkább két<br />
tényezőn múlott programjaink sikere vagy kudarca: a rendelkezésre álló forrásokon és az általunk<br />
felkarolt ügyek szakmai, társadalmi recepcióján. A megaprogram aránylag bőséges kerete 1995 és<br />
1998 között még sokféle támogatási formára, kísérletre és modellértékű innovációra lehetőséget adott.<br />
Később, az évről évre szűkülő alapítványi források már keményebb választás elé állították a<br />
döntéshozókat, s így csak néhány, valóban hiánypótló egészségügyi feladatra, létfontosságú szociális<br />
ügyre futotta - főként a súlyos betegségben szenvedők és a leszakadók vagy válságos helyzetűek<br />
(romák, hajléktalanok, munkanélküliek, utcagyerekek stb.) támogatására. Ám a fentiek egyben<br />
igazolják azt is, hogy hiába lett volna minden jó szándék és anyagi erő, ha hiányzik hozzá a kellő<br />
szakmai, társadalmi támogatás. Hisz ahol csak sikereket értünk el programjainkkal, ott mindenkor
Change language