Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A Házi ápolás, hospice program önállósulva bár, de hasonló formában folytatódott a második évben<br />
is. Egyre több intézmény, szervezet pályázott, és mind többnek sikerült az Országos<br />
Egészségbiztosítási Pénztárral együttműködési, illetve befogadási szerződést kötni. Révbe értünk: ezt<br />
akartuk. A program házi ápolási részét sikeresen véghez vittnek tekintettük, ezért 1997-ben már nem<br />
indítottuk el újra. Sajnos azonban időközben kiderült, hogy a hospice mozgalom támogatására<br />
továbbra is szükség van, és hogy a Soros Alapítványon kívül egyelőre nincs már forrás, amely tovább<br />
éltetheti e fontos mozgalmat. Ez volt az egyik ok, amiért a megaprogram utolsó évében újra kiírtuk a<br />
hospice pályázatot, a másik pedig, hogy az alapító Soros György maga is szorgalmazta a végső<br />
stádiumban lévő betegek gondozásának támogatását. Hozzátenném, hogy a hospice mozgalmat<br />
ekkor már nyolc éve tartotta életben a Soros Alapítvány, hiszen jóval a megaprogram előtt is<br />
visszatérő pályázó volt a Hospice Alapítvány - akkor még a Help to Help program rendszeres<br />
támogatottjaként. 1999-től napjainkig fut a hospice program, és sikerként könyvelhetjük el, hogy a<br />
társadalombiztosítás anyagi hátterét végül 2002-ben meg is kapta. Ettől az évtől a Hospice és palliatív<br />
ellátás néven network (Kizárólag az OSI (Open Society Institute) költségvetési keretéből működtetett<br />
hálózati program. E programok irányítási módját az OSI Kuratóriuma, nem pedig a nemzeti<br />
alapítványok kuratóriuma határozza meg. Többnyire ezért a támogatandókat is ők választják ki.)<br />
programként az otthoni hospice ellátást nyújtó szolgáltatók és az intézményi keretek közt működő<br />
hospice részlegek támogatása mellett finanszírozta az akkreditált hospice alap- és továbbképzéseket.<br />
Az Egészségpolitikai- és egészségügyi közgazdasági kutatások programban az egészségügyi<br />
döntéshozókat orientáló tudományos igényű munkák ösztönzésére, valamint a hazai egészségügyi<br />
szervezetkutatás és egészségügyi közgazdaságtan előmozdítására adtunk támogatást. Főként azokat<br />
a pályázatokat támogattuk, amelyek az elméleti megalapozottság és az igényes empirikus elemzés<br />
kombinálá- sára törekedtek. A programot csak 1997-ben hirdettük meg.<br />
A Napi sebészet program 1996-ban indult azzal a céllal, hogy segítsünk nálunk is meghonosítani e<br />
Nyugaton már bevált egynapos ellátási formát. Magyarországon, mint az közismert, ma még olyan<br />
betegeket is a kórházi fekvőbeteg szakellátás keretében kezelnek, akik nem igényelnek folyamatos<br />
felügyeletet, azaz elvben az egynapos, illetve nappali kórházi ellátás keretében is kezelhetők<br />
lennének. Az ehhez szükséges feltételek kialakítását segítette a három éven át folyó program.<br />
Betegtájékoztató füzetek összeállítását, kiadását, ápolók képzését és gazdasági elemzések végzését<br />
támogattuk.<br />
A legnagyobb alprogramunk - legalábbis költségvetését tekintve - a Mintarégió program, mely a<br />
hagyományos pályázati kiírásoktól eltérő, sajátos kezdemé- nyezés volt. A modellkísérlet 1996-ban<br />
kezdődött három dél-dunántúli megye - Tolna, Baranya, Somogy - önkormányzatai és a Pécsi<br />
Orvostudományi Egyetem együttműködésével. Fő célja, hogy a régió népességének egészségi<br />
állapotát javítsa, az ellátás és a megelőzés hatékonyságát növelje, elősegítse a decentralizációt, a<br />
regionális struktúrák kialakulását és eredményes működését. A program második évében elsősorban<br />
a DRET előkészítését támogattuk, de nagyban hozzájárultunk a Pannon Almanach<br />
megjelentetéséhez és a régió szakembereinek képzésé- hez is. Végül 1997 júliusában a Dél-dunántúli<br />
Regionális Egészségügyi Tanács (DRET) megalakulásával e program sikerrel be is zárult.<br />
A Menekültek egészségügyi ellátását támogató program csupán egyetlen évben: 1995-ben került<br />
meghirdetésre. Célja a magyarországi menekülttáborokban és azokon kívül élő menekültek és<br />
menedékesek egészségügyi ellátásának javítása volt. A program során kiderült, hogy a menekültek<br />
ellátása viszonylag jó színvonalon megoldott, ugyanakkor a menedékeseket (a menekülttáborokon<br />
kívül élőket) a program végül nem szándékozott utolérni és egészségügyi szolgáltatásokhoz juttatni. A<br />
kuratórium úgy határozott, hogy nem indokolt a program folytatása.<br />
A Betegjogi program célja a betegek tájékoztatásának javítása, jogaik érvényesítésének<br />
szorgalmazása volt. Kezdetben tájékoztató füzetek és egyéb kiadványok elkészítését támogattuk,<br />
majd egy erre szakosodott civil szervezetet: a Szószóló a Betegek Jogaiért Alapítványt, amely vállalta<br />
a kórházakban működő betegjogi képviselők képzését, valamint kidolgozta és működtette a kórházi<br />
ombudsmanmodellt. 1997-ben a Szószólóval együtt folytattuk a kórházi betegjogi képviselők képzését<br />
és támogattuk munkafeltételeik megteremtését. Az új egészségügyi törvénynek modellül szolgált a<br />
kísérlet. A törvény előkészítésének utolsó szakaszában „Az emberi jogok érvényesülése a hazai<br />
egészségügyben” címmel széles körű konferenciát szerveztünk - szintén a Szószólóval közösen - a<br />
magyar egészségügy állami és civil szereplői számára. 1998-ban meghívásos pályázatként a Sérültek<br />
Jogainak Érdekképviseleti Központja kapott jelentős támogatást. A program 2000-től átkerült a Jogi<br />
programcsoportba, hogy jobban igazodjék az OSI programstruktúrájához. (Ld. még pl. a Prevenciós<br />
programnál.) A Prevenciós program még 1992-ben indult és 1996 első félévéig folytatódott az<br />
egészséges életmóddal, egészségmegőrzéssel és mentálhigiénével kapcsolatos oktatási és szakmai
Change language