Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Rövid ideig kacérkodtunk ugyan a gondolattal, hogy valamiféle pin-kódos, könyvvásárlásra jogosító<br />
egyéni kártya-tulajdonlást pályáztatunk meg, de hamar rájöttünk, hogy az adott helyzetben nem erre<br />
van szükség. Ne magánkönyvtárát gyarapítsa a privilegizált kedvezményezett, hiszen az<br />
információhordozó könyv, folyóirat elsősorban olvasásra és csak másodsorban személyes birtoklásra<br />
való, azaz arra, hogy minél többekhez eljusson. (Lelki szemeim előtt mindig ott lebeg egy dúsgazdag<br />
debreceni körorvos ismerősünk büszkén mutogatott könyvtárszobája »mit szobája? – terme!«,<br />
lenyűgöző könyvmennyiséggel, amelybe akár egy szentélybe vezette be vendégeit, ám minden<br />
polcegység közepén ott lógott egy külön e célra neki csináltatott kerámia-táblácska – az éppen elaléló<br />
látogató szemmagasságában elhelyezve: „Könyvet MÉG NEKED SEM adok kölcsön!”. (Túl sokszor<br />
jutott eszembe ez az otromba, kvázi kőbe vésett figyelmeztetés ahhoz, hogy gyorsan feledjem egy<br />
pinkódos, kártyás-bonos, vagy bármilyen privát tulajdonlást ösztönző rendszer ötletét.<br />
Végül is lázas előkészületek után 1996 tavaszán elindítottuk „Olvasóbarát könyvtámogatási<br />
programunkat”, mely nem csupán nevében, de szellemiségében, egész pályázati feltételrendszerében<br />
és elbírálási módjában is merőben új, reformkísérletként hatott.<br />
Első menetben nyílt pályázatot írtunk ki a kiadóknak. Volt nagy döbbenet, sőt szentségelés, sértődés,<br />
mikor hetekkel a program meghirdetése előtt harmincnegyven jeles kiadóvezetőnek többórás<br />
konzultációt tartottunk, s arról próbáltunk velük eszmét cserélni, hogy vagy egy kvázi piacképes, azaz<br />
piaci igényeket szimuláló program fut tovább, vagy vége az egész könyvtámogatási projektnek… Ami<br />
bizony elég nyersen hangzott. De vártuk (volna) észrevételeiket, ötleteiket, hogy finomítsanak maguk<br />
legjobb tudásuk szerint a program logisztikai menetén és/vagy szellemiségén… Kérésünk azonban a<br />
döbbent értetlenség falába ütközött, csak a jus murmurandi zaja töltötte meg a termet. Miként sajnos<br />
egy korábban ez ügyben tartott konzultáció is eléggé balul sült el – a régi, jól bevált, igazán nagy<br />
nevek fémjelezte könyvkuratórium tudós tagjaival. Legnagyobb fájdalmamra Poszler György, a<br />
kuratórium elnöke, az általam is nagyra becsült irodalomtörténész professzor ott helyben lemondott,<br />
de ugyanezt tette utóbb a kuratórium egy másik oszlopos tagja, az azóta tragikusan korán elhunyt<br />
Balassa Péter is, aki még az egyetemi évekből igen jó cimborám volt. Ő legalább aludt rá egyet,<br />
másnap azonban egy kedves hangú baráti levélben azt kérte: „…értsd meg, ezt én nem tudom<br />
vállalni”. Megértettem. Bárcsak ő is megértette volna, hogy nincs más opció.<br />
Kissé nehezen, de elnökünk, Vásárhelyi Miklós invenciózus ötletei nyomán végül felállt az új<br />
kuratórium, ugyancsak kiváló irodalomtörténészekből, egyetemi tanárokból, akiket ezúttal<br />
könyvtárosok is erősítettek: Radnóti Sándor elnök, Á. Serey Éva, Havas Katalin, Lackó Miklós,<br />
Lakatos András és Somogyi Pálné. A kiírásra befutott pályázatokat első ízben egy hozzájuk csatolt –<br />
szakember által készített és kontrolált –, minden egyes könyvre lebontott, szigorú költségvetési<br />
tervmelléklet tényszámait figyelembe véve vettük górcső alá. (Nota bene: pályázóink régi reflexei még<br />
ekkor is működtek: volt kiadó, aki magyar szerző magyar nyelven írott könyvének kiadásához készített<br />
költségvetésében, a kérdőív vonatkozó költség-rubrikájában „fordítói honoráriumot” is feltüntetett –<br />
néhányszázezer forint értékben! Vagy olyan copyright megvásárlására „szánt” tetemes összeget,<br />
amely az adott író esetében több mint száz éve lejárt.)<br />
Második lépésben aztán megkérdeztük – a „Soros Új Könyvek” ötezer(!) címre szétküldött füzetével –<br />
az olvasói igényeket leginkább ismerő könyvtárosokat, afféle szimulált piackutatást végezve. Majd –<br />
statisztikus szakértőink értő rábólintása után – összesítettük a reprezentatív országos felmérésként is<br />
értékelhető igénylistákat (az első forduló kedvezményezetti köréből is jó néhány további címet<br />
kirostálva). Végül a szoros határidőn belül valóban megjelent köteteket a Könyvtárellátó Kht. Hathatós<br />
logisztikai együttműködésével eljuttattuk a legnagyobb országos, megyei, egyetemi, főiskolai, de a<br />
legkisebb községi és iskolai könyvtárakhoz is. Itt kell megjegyezni, hogy a Könyvtárellátó Kht.,<br />
ismertebb nevén a KELLO marketing vezetőjének, Légrádi Tibornak, valamint informatikai<br />
vezetőjének, Kormos Sándornak a profeszszionális együttműködése nélkül ez a program nem<br />
működött volna. Logisztikailag úgy ment minden, mint az olajozott vízfolyás. Heroikus munkát<br />
végeztek – remekül –, szűk határidővel, mindig naprakészen, legyen az könyvterjedelmű statisztikai<br />
kimutatás vagy maga az expediálás.<br />
A lényeg: ezzel a módszerrel több mint száz új kötetet segítettünk továbbra is évente megjelentetni,<br />
hiszen a kiadóktól még „lábon”, nyomdakész kézirat állapotban vásároltuk meg a félkész köteteket, s<br />
adtunk e voltaképpeni előfinanszírozással forgótőkét ahhoz, hogy a kiadó a könyvcsinálás<br />
legdrágább, ipari műveleteit (papír, nyomda) ki tudja fizetni.<br />
A kötetek rendre megjelentek, és többségük (éves szinten több mint 90%-uk) a címzett könyvtárakhoz<br />
is eljutott. És máig is ott van(nak) – könyvtári használatra felszerelve, azaz „könyvsarokkal”<br />
(kölcsönzői kartont befogadó háromszögletű „zsebbel”), valamint katalóguscédulával is ellátva – az<br />
ajaki, perecesi és erdőbényei általános iskola, a kecskeméti, pécsi, szombathelyi, tapolcai, szegedi
Change language