TÉNY/SOROS.II.

zavartalan működését” (8.§ (1)). A javaslat csak azt akadályozná meg, hogy a gyülekezési jogukkal
élni akarók a lehető legrövidebb időn belül ki mutathassák rokon- vagy ellenszenvüket valamely
intézkedéssel, kijelentéssel vagy tervvel kapcsolatban. A demokratikus közélet ritmusa azonban időről
időre elő idézheti az azonnali válasz igényét, hiszen előfordulhat, hogy a nyolc napon túl a tiltakozás
időszerűségét veszti. Ezekben az esetekben a javasolt korlátozás a gyüle kezési szabadságnak mint
a politikai kifejezés egyik alapvető formájának tényleges megvonását jelentené, miközben semmi
olyan valódi veszély elhárítását nem ten né lehetővé, amelyet a jelenlegi szabályok nem zárnak ki. A
határidő felemelése te hát nem szükséges a közrend megóvásához, az általa okozott
szabadságelvonás pedig aránytalan. Ezért ez a javaslat elfogadhatatlan.
A szigorítás másik útja, amelyre az állásfoglalás utal, már tartalmi: a gyülekezé si szabadságot a
gyülekezés céljai alapján korlátozná. E nézet szerint az alkotmány sértő célú tüntetéseket a rendőrség
nem engedélyezhetné. Az elképzelés alapján a törvényhozó fogódzókat nyújtana a rendőrségnek,
hogy mely esetekben kell meg tagadnia az engedélyezést. Önmagában kérdéses az, ha a
rendőrségnek alapjogi tesztet kell alkalmaznia. Ez a fajta szigorítási javaslat sem indokolható a
közrend és a közintézmények zavartalan működéséhez fűződő érdek védelmével. Ezeket az ér
dekeket a fent hivatkozott szabályok már most is kielégítően védelmezik, és semmi nem támasztja
alá, hogy a hatályos alkotmánnyal ellentétes célból szervezett, de a mai előírásokat egyébként betartó
rendezvények jobban veszélyeztetnék ezeket az érdekeket, mint az egyéb rendezvények. A javasolt
korlátozás nem alkalmas a rend zavaró gyülekezések kiszűrésére. A kezdeményezés megvalósulása
esetén betiltha tók lennének például az alkotmány békés módosítása érdekében szervezett tünte
tések is, ez a gyülekezési szabadság aránytalan korlátozását eredményezné. A gyü lekezési jog
szorosan kapcsolódik a véleménynyilvánítás szabadságához, márpedig ennek a jognak az elfogadott,
az Alkotmánybíróság által is megerősített értelme zése szerint „a szabad véleménynyilvánításhoz való
jog a véleményt annak érték- és igazságtartalmára tekintet nélkül védi” (30/1992. AB határozat). Ezért
az alkot mánnyal ellentétes vélemények kinyilvánításának javasolt korlátozása - mivel más alapjog
érvényesülését nem is szolgálná - pusztán azok tartalma alapján nem elfogadható.
Általánosságban megállapítható, hogy a gyülekezési törvény elfogadása óta el telt tizenhárom év
tapasztalatai semmilyen mértékben nem igazolják, hogy a gyü lekezési szabadság gyakorlása
veszélyeztetné a közrendet és a közintézmények ren des működését, vagy bármilyen más, alapjogok
által védelmezett érdeket. Mind ezekért úgy gondoljuk, nem áll fenn semmi olyan indok, amely a
törvényhozót általános szigorításra kényszerítené. Mindannyiunknak emlékeznünk kell arra is, hogy a
harmadik köztársaság születésénél milyen szerepük volt azoknak a békés tüntetéseknek, melyek
következményeként a hazai jogtörténet első gyülekezési törvénye egyúttal a szabadság, a
rendszerváltás egyik jelképe lett.
A gyülekezési szabadság törvényi biztosítását az 1988-as demokratikus tömeg mozgalmak
kényszerítették ki, ezzel fontos részévé vált a köztársaság történeti al kotmányának. Ezért kiváltképp
nem lehet az alapjogok korlátozását általában, a gyülekezési jogét pedig különösen azzal indokolni,
hogy fontosságuk azért csök kent, mert a demokratikus intézményrendszer már megszilárdult, a
szabadságjo gokat pedig csak a jogállam intézményesülése idején kell az államhatalom erős
korlátjának tekinteni.
2003. február
A MINISZTERELNÖK KÖZJOGI REFORMJAVASLATAIRÓL
A Magyar Köztársaság miniszterelnöke a napokban olyan javaslatokkal lépett az ország
nyilvánossága elé, amelyek az alkotmányos berendezkedés alapjait érint hetik, illetve a magyar
állampolgárok és az Európai Unió viszonyát változtatnák meg. Az Eötvös Károly Intézet a következő
észrevételeket fogalmazza meg a kormányfő javaslataival kapcsolatban:
A miniszterelnök a közvetlen köztársaságielnök-választás és az Országgyűlés létszámának
csökkentése - közvetve az egész választási rendszer megváltoztatása - felvetésével Magyarország
államszerkezeti rendszerének legfontosabb alkotmá nyos alapkérdéseiről kezdeményezett vitát.
Ebben a tekintetben általánosságban megfogalmazható az a követelmény, hogy alkotmányreformra
csak speciális kö rülmények között ésszerű törekedni, nevezetesen akkor, ha az alkotmányos rend
részben vagy egészben alkalmatlanná válik az ország és közjogi intézményeinek működtetésére,
politikai viszonyainak szabályozására, és ha a legfontosabb politi kai szereplők egyetértenek abban,
hogy alkotmányozási kényszerhelyzet van. Ha ezek a feltételek nem állnak fenn, akkor az átfogó
alkotmánymódosítás felveté se a létező intézmények autoritását veszélyezteti. A kormányfő felvetése