TÉNY/SOROS.II.

azt sugall ja, hogy az alkotmányos berendezkedéssel alapvető baj van. Az Eötvös Károly In tézet
szerint ez az állítás megalapozatlan, és az alkotmányozás más említett felté telei sem teljesülnek.
Ezért a kormányfő javaslatai - érdemi tartalmuktól függetlenül is - időszerűtlenek.
Áttérve a javaslatok érdemi vizsgálatára, a miniszterelnök felvetette, hogy a köztársasági elnököt az
Országgyűlés helyett a választópolgárok válasszák meg. A közvetlen elnökválasztásnak csak akkor
van értelme, ha a kormánytól végrehajtói jogosítványokat adnának át az elnöknek. Ha az elnöknek
nincsen végrehajtó hatalma, akkor a választók nem választhatnak valódi, egymással vitázó programok
közül. Ilyen körülmények között a közvetlen választás megalapozatlan várakozásokat ébreszt a
választókban, ezért alkalmas az alkotmányos rend iránti bizalom csökkentésére. Ezért várjuk, hogy a
kormányfő kifejtse, javaslata értelmében milyen jogköröket kívánna átadni a köztársasági elnöknek.
Ez viszont teljesen átformálná az alkotmányos berendezkedést, a hatalmi ágak rendszerét, ezért
önmagában is alapos indoklásra szorul.
Az Országgyűlés létszámának csökkentése megfontolásra érdemes elképzelés, jó érvek szólnak
mellette - bár a miniszterelnök által említett takarékosság nem tartozik ezek közé. Logikus, ha a
parlament létszáma az ország és nem az üléste rem méretéhez igazodik. Ugyanakkor megjegyzendő,
hogy a törvényhozásban he lyet foglaló képviselők száma viszonylag alárendelt szempont az
alkotmányos el rendezés egészét tekintve, és ha nincs sürgető szükség a reformra, akkor kérdéses,
hogy ésszerű-e a választási rendszert megbolygatni. Ha a választási rendszer reformjára kerülne sor,
akkor a törvényhozás létszáma csak egy a figyelembe veendő szempontok sorában.
A miniszterelnök azt is javasolta, hogy a négy parlamenti párt közös listát állít son az európai
parlamenti választásokra. Ez az európai parlamenti képviselők nép általi megválasztását lényegében
a pártok általi előre meghatározott arányok sze rinti delegálásra cserélné. A közös lista ellentétes a
demokratikus pluralizmus szel lemével, de ellentétes az uniós intézmények fejlődési irányával is. A
kormányfő javaslata szembefordul ezzel a fejlődési iránnyal.
2004. február
HOGYAN LETTÜNK EURÓPAI POLGÁROK?
Három év a Soros Alapítvány kuratóriumának élén nem csinál történelmet. És nem is csak azért, mert
elődöm, Vásárhelyi Miklós 17 évet töltött el ezen a posz ton, hanem mindenekelőtt azért, mert a
nekem jutott évek feltehetően a fokozatos visszavonulás időszakaként kerülnek be az Alapítvány
történetébe. Pedig hát nem felszámolóbiztosnak szerződtem 2001 augusztusában, közvetlenül azt
követően, hogy egy másik országba tértem haza Princetonból, mint ahonnan elmentem egy évvel
korábban. Túl voltunk a rendszerváltás utáni első nyíltan antiszemita parla menti beszéden, amelynek
- mint a zámolyi romák ügyében Jospin miniszterel nökhöz írott levél egyik aláírója - kicsit magamat is
címzettjének érezhettem. Él ményeim hasonlóak lehettek Soros Györgyéihez, aki - mint mondják - az
év jú niusában tett szokásos budapesti látogatása során szembesült először 1989 után a
magyarországi antiszemitizmussal, mindenekelőtt Mihancsik ZsófiánakaDemok rata, a Magyar Fórum
és a Vasárnapi Újság szövegeiből készült összeállításából. So ros következtetése az volt, hogy ebben
a helyzetben a tervei szerint 2010-ig, 80. születésnapjáig lassan kivonuló Alapítvány sem maradhat
tétlen. Amikor megbízá sából Rév István felkeresett, én is úgy éreztem, hogy van még mit tennie egy
olyan szervezetnek is, amely már nyilván túl van missziójának történelmi jelentőségű periódusán.
Annál is inkább, mert 1999-ben megszűnt a közoktatási és az egész ségügyi „megaprogram”, és ezzel
negyedére apadt az évi 20 millió dolláros támo gatási keret. De ez a jelentősen csökkentett összeg
még évi 5 millió dollár volt, ami sokféle érdemes ügyre és közhasznú kezdeményezésre elég. Persze
tudtam, hogy az Alapítvány ezen túl sem szállhat be a politikába, de láttam lehetőséget arra, hogy a
polgárok és a civil szféra társadalmi felelősségérzetére hatni lehessen.
Szerettem volna, ha Soros azt követően bíz meg a kuratórium irányításával, hogy megismeri
terveimet. Ennek megtörténte után az igazán nagyszerű kuratóri um (Göncz Kinga, Bojár Gábor,
Halpern László, Orsós László Jakab és az év végé ig maradó Enyedi György), ami rajtam kívül
kiegészült még Klaniczay Gáborral és Majtényi Lászlóval, valóban nagy lelkesedéssel látott
munkához. Emlékszem, hetente tartottunk gyakran egész napos kuratóriumi üléseket, amelyekre a
kurátorokon kívül többször meghívtunk külső szakértőket is. Magam igyekeztem tájé kozódni a
legsikeresebb Soros-alapítványoknál: Varsóban a civil szervezetek intéz ményi támogatásának
hatékony módszereit tanulmányoztam, Pozsonyban pedig azt a kivételes civil kezdeményezést, az
OK’98 programot, amelynek eredménye ként az 1998-as parlamenti választásokon 86%-os részvételt
sikerült elérni. Októ berben Soros ismét Budapesten volt, nagy büszkén elhívtuk a kuratórium ülésé re