You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet első éve (Miklósi Zoltán)<br />
Hogyan lettünk európai polgárok? (Halmai Gábor)<br />
„Élj a jogaiddal – Menj el szavazni!” – (2002-es választási plakátok)<br />
IN MEMORIAM…<br />
Andorka Rudolf, Balassa Péter, Bogdán János, Forgács Pál, Kardos László, Lázár Guy, Mészöly<br />
Miklós, Orbán Ottó, Solt Ottilia, Szentpéteri István, Vályi Gábor, Vásárhelyi Miklós<br />
EGY ÉVTIZED MÉRLEGE (Nóvé Béla)<br />
FÜGGELÉK<br />
Az Alapítvány döntéshozói és munkatársai<br />
A 10 év támogatásai – adatösszesítések<br />
Soros-díjak 1989–2003<br />
Az Alapítvány vendégkönyvéből<br />
A FORRÁSOKRÓL<br />
AJÁNLÓ BIBLIOGRÁFIA AZ ÉVTIZED TÖRTÉNETÉHEZ<br />
SUMMARY<br />
NYOMOT HAGYNI<br />
Sajátos lény az ember: alapvető ösztönei közé tartozik a vágy, hogy változtasson a világon, nyomot<br />
hagyjon maga után. Ez az „építési ösztön” (szerencsés esetben) nemes versenyben viszi a világot<br />
előre.<br />
Sikeres üzletembernek lenni azért is jó, mert az építési ösztönt duplán is szolgálhatjuk: a tisztességgel<br />
felépített üzlet elsősorban önmagával hagy nyomot a világban, de az üzlet sikere révén elért anyagi<br />
javak egy újabb szinten, a társadalmi szolidaritás szintjén kínálnak újabb lehetőséget az alkotásra.<br />
Elterjedt nézet, hogy a gazdag emberek által létrehozott alapítványok egyfajta önként vállalt adóként<br />
szolgálnak, „megadjuk a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené”.<br />
Nálam nem erről van szó. Itt is, csakúgy, mint az üzleti világban, építeni akartam valami maradandót,<br />
egy kicsit jobbítani a világot; és nemcsak szolidaritásból, hanem merő önzésből is: egy jobb világban<br />
nekem is jobb élni.<br />
Szerencsésnek érzem magam: az elmúlt húsz év alatt a Magyar Soros Alapítvány hatással tudott<br />
lenni az országra. Az első tíz év alatt a rendszerváltás egyik katalizátorának is érezhettük magunkat,<br />
míg a második tíz év a kiteljesedés korszaka lehetett, amikor a cél egy olyan nyílt civil társadalom<br />
alapjaihoz való hozzájárulás volt, amely később megáll a saját lábán: el tudja tartani művészeit,<br />
tudósait, gondoskodik az egészségügyről és az oktatásról mint saját újratermelésének zálogáról, és a<br />
szolidaritás szintjén gondoskodik elesettjeiről is. Mindez az állam és a civil társadalom közös feladata.<br />
Szerencsésnek érezhetem magam, ha ehhez a Magyar Soros Alapítvány is hozzájárulhatott<br />
valamennyire.<br />
Azzal, hogy Magyarország az Európai Unió teljes jogú tagjává vált, feladatunk megváltozott.<br />
Magyarország nem segítségre szoruló, elesett ország többé, hanem a világ sikeresebb felének<br />
integráns része. Akkor érezhetem továbbra is úgy, hogy volt értelme mindannak, amit e húsz év alatt<br />
végeztünk, ha a feladatban egyre többen osztoznak velünk, sőt nálunk jobban is folytatják, mint ahogy<br />
mi elkezdtük.<br />
Mert csak így lehet maradandó, amit építettünk.<br />
Budapest, 2004. október<br />
AJÁNL ÁS<br />
Soros György<br />
Az effajta írások köszöntik az olvasót, figyelmébe ajánlják a művet, jóindulatát kérik az olvasottak<br />
megítélésében. Mikor elgondolkodtam azon, hogy kik lesznek a Magyar Soros Alapítvány második tíz<br />
évéről szóló könyv olvasói, első látásra úgy tetszett, hogy többnyire az „érintettek” köréből kerülnek<br />
majd ki: volt munkatársaink, szakértőink, kurátoraink, a velünk együttműködő szervezetek tagjai,<br />
pályázóink – saját nevüket, munkájuk, tevékenységük nyomát keresve. Nagyon sokan vannak – a
Change language