You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
erősen szakosodott programok bonyolult rendszerét csak nehezen lehetett átlátni. Mindenekelőtt a<br />
„megaprogramok” nagy korszaka volt ez, az Egészségügyi és Közoktatás-fejlesztési<br />
programegyüttesé, melyről a jelen könyv is számos elem zést, hatástanulmányt és dokumentumot<br />
közöl. Tény, hogy mindkét hangsú lyos, új szerepvállalás - összehangolt kormányzati, önkormányzati,<br />
szakmai és ci vil együttműködésben - igen jelentős eredményeket hozott, ha átfogó strukturális<br />
reformokat négy év alatt a maga limitált lehetőségeivel nem is tudhatott véghez vinni. Miképpen az is<br />
tény, hogy jelentősen átformálták az Alapítvány egész addi gi profilját és működésmódját,<br />
nagyságrendekkel kiszélesítve a támogatott ügyek és személyek körét. A kulturális és művészeti<br />
mecenatúra, a külföldi ösztöndíjak és felsőoktatási támogatások rendszere - részint New York és az<br />
Alapító megváltozott értékpreferenciáit tükrözve - ettől fogva mindinkább háttérbe szorul, és meg kezdi<br />
sok éves, lassú utóvédharcát, mely egész a legutóbbi évekig eltart. Ugyanak kor ez idő tájt kap új<br />
erőre néhány más, fontos kezdeményezés: így a Roma prog ramok, az emberjogi, kisebbségvédelmi<br />
és civil támogatások, melyeknek mindinkább meghatározó szerepe lesz az ezredforduló utáni<br />
években.<br />
IV.<br />
2000-TŐL NAPJAINKIG<br />
Az Alapítvány utolsó ciklusa az elmúlt négy-öt év történéseit fogja át az új szerep keresés és a<br />
fokozatos visszavonulás jegyében. Utóbbira az Alapító évek óta dekla rált szándéka és mind<br />
keményebb forrásmegvonásai miatt kényszerül, korántsem egyedül, hanem osztozva a kiterjedt,<br />
térségbeli Soros-intézményhálózat több tu cat társalapítványának sorsán. A végkifejlet azonban váltig<br />
bizonytalan. Némi re ményre jogosít, hogy a magyar Alapítvány eddig is sikerrel túlélt számos nehéz<br />
időszakot, valamint az tény, hogy Alapítóját idestova egy évtizede foglalkoztatja a kérdés: „Mi legyen a<br />
végjáték stratégiánk?” Az újabb időszak beköszöntét jelzi, hogy 2000-re a felhasználható támogatási<br />
keret kevesebb mint az előző évi harmadára - alig 5 millió dollárra - esett. A ko rábbi programok jó<br />
része megszűnik vagy szűkebbre vonja támogatásait, a mun katársak sorra távozni kényszerülnek.<br />
Hasonlóan kemény cezúrát jeleznek az ala pítványi vezetőváltások is: 2001 elején Bakonyi Évát az<br />
igazgatói poszton Belia Anna követi, majd a májusban elhunyt Vásárhelyi Miklós utódaként Halmai Gá<br />
bor veszi át az elnökséget, az időközben szintén megújult kuratórium élén. A kar csúsítás jegyében új,<br />
integrált programcsoportokat hoznak létre, a szakkuratóri umok rendszerét radikálisan átalakítják, s<br />
megindul az új stratégiatervezés is - melyet azonban mind keményebben behatárolnak a költségvetés<br />
újabb és újabb megszorításai. 2003-ban átadják az utolsó Soros-díjakat, s az év végével gyakorla tilag<br />
megszűnik a hagyományos pályázati, adományosztó profil, s csak két civil támogatási program marad:<br />
az OSI-val közös „East-East” és a szintén nemzetközi hátterű „Trust”.<br />
Mindez nem jelenti, hogy az elmúlt négy-öt évben ne indult vagy folytatódott volna számos<br />
invenciózus és sikeres program: elég csak a Települési egészségterv, a Roma közösségi ház, az<br />
Önfejlesztő roma iskolák vagy a különféle hajléktalan és foglalkoztatási programokra utalni, nem<br />
különben a Soros Stúdiószínházi Napok ra, a Kortárs művészeti programhálózatra és a Kulturális<br />
menedzsment program ra, avagy a Mozgó jogsegélyszolgáltra és a 2002-es „Élj a jogaiddal - menj el<br />
sza vazni!” részvételre ösztönző kampányra. Ezekben - a szükségből erényt kovácsolva - az<br />
Alapítvány a hiányzó summákat többnyire nagyobb szellemi befektetéssel, szervezőmunkával és<br />
együttműködéssel igyekezett pótolni, korábban kivívott respektusára és kiterjedt szakmai, intézményi<br />
kapcsolataira hagyatkozva.<br />
„Merjünk kicsik lenni!”- summázhatnánk a máig érvényes, új alapítványi stratégiát, mely látványos<br />
kvantitatív eredmények helyett inkább minőségiekre törekszik.<br />
A következőkben egy sajátos Soros-erény - s egy éppoly sajátos Soros-fogyatékos ság elemzésére<br />
vállalkozom, melyek máig meghatározzák az Alapítvány egész működését. A nyilvánossághoz való<br />
viszonyról, majd a finanszírozáserősenszemély(ek)hez kötött, hosszabb távra nehezen tervezhető<br />
rendszeréről lesz szó.<br />
A NYILVÁNOSSÁG MINT DEMOKRATIKUS ALAPÉRTÉK<br />
Az Alapítvány a popperi „nyitott társadalom” eszményét saját praxisában is komo lyan véve kezdettől<br />
bátran fordult a nyilvánossághoz, működését minél szélesebb társadalmi és szakmai kontroll alá<br />
helyezve. Az elmúlt tíz évben ugyan sok min den megváltozott - így az ösztöndíjakból díjak lettek, s a<br />
nyílt pályázatok mellett egy sor meghívásos is indult -, eredendő nyíltságát azonban jórészt sikerült<br />
meg őriznie, ami nem egy közpénzeket elosztó kuratóriumnak is osztatlan dicsőségé re válnék. (Holott
Change language