You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
felsőoktatásba. Hoztak embereket a pártbizottságokról, rendőrségről és más „kipróbált helyekről” is.<br />
Olyanokat, akiknek semmilyen oktatói gyakorlatuk nem volt.<br />
A hallgatókat is ellenőrizték?<br />
A személyzetis - egy cipőfelsőrész-készítő, akinek semmiféle iskolázottsága nem volt, ám annál<br />
inkább osztály-ösztönös fenntartása az értelmiséggel szemben - állandóan kutakodott, a lakóhely<br />
szerinti pártbizottsággal tartotta a kapcsolatot. 1957 után ezeket a személyi anyagokat kiosztották, azt<br />
a látszatot keltve, hogy enyhülés lesz. De csak folytatódott az ellenőrzés. Ekkor már<br />
profiszemélyzetisek jöttek az egyetemekre, akik kifinomultabbeszközökkeldolgoztak.<br />
Mikor normalizálódott a helyzet?<br />
Semmikor, legalábbis a rendszerváltást megelőző néhány évig nem. A ’70-es évek ben a felszínen<br />
volt egyfajta nyitás, de a mélyben maradt minden a régiben. Ma radtak a nyilvántartások, a bizalmas<br />
tervek. A káderfejlesztési elképzeléseket tizen egynéhány évre előre elkészítették, hogy a párt VB<br />
tagjai milyen sorrendben lesznek dékánhelyettesek, dékánok stb. A korábbi ösztönösség tudatossá<br />
alakult.<br />
Az egyetemek fokozódó politikai alárendelődésével párhuzamosan a hallga tói és oktatói létszám<br />
hatalmasra duzzadt. Karunkon is többszörösére emelkedett az asszisztencia, javultak az oktatás<br />
dologi (anyagi, technikai) feltételei. Rengeteg oktatási reformot tűzött napirendre a felősoktatási<br />
igazgatás, de ezek közül szá mos reform eleve kudarcra volt ítélve. (Így az egységes jogászképzés<br />
három tago zatra bontása, az általános szervezeti egységek minisztériumi vezényletű integrálá sa<br />
stb.) A felsőoktatás egy avulóban lévő ideológiára épülő politikai rendszer kény szerzubbonyában<br />
működött, így aztán rendre felszínre kerültek benne a diszfunkcionális - nem rendeltetésének<br />
megfelelő - jelenségek. (…)<br />
VÁLYI GÁBOR (1922-2003)<br />
Könyvtáros, művészettörténész, az Országgyűlési<br />
Könyvtár főigazgatója. 1984-től 1987-ig az<br />
MTA-Soros Alapítvány kuratóriumának tagja.<br />
VÁLYI GÁBOR<br />
EMLÉKEIMBŐL<br />
(Részletek egy születésnapi interjúból)<br />
Hangfelvételről lejegyzett interjú-kézirat, 1998.<br />
Nyolc évtized hosszú idő. Különösen az egy olyan korban és világban, amely próbára tette az<br />
emberek lelkét, hitét és gerincét. A sajnálatos események, kísértések és fájdal mas elhatározások<br />
súlyos ismétlődése közepette nem hittem, hogy megérem az ez redfordulót, és nem is mindig vágytam<br />
rá. Rozogán, de halottaimra visszatekintve, ezt nem eléggé megszolgált csodának kell tekintsem. A<br />
könyv, a betű, az írás-olvasás mindenesetre egyike azoknak az értékeknek, amelyek végigkísérték<br />
életutamat.<br />
Szombathelyen jártam iskolába. Gimnazista koromban nyaranta, amikor anyám húga Hévízen kúrálta<br />
beteg lábát, én helyettesítettem őt kis kölcsönkönyv tárában. Közben műkedvelő színvonalon<br />
megtanultam könyvet kötni, és a cser készjótettek jegyében, a segélyegylet részére, a gimnázium<br />
szegény sorsú tanulóinak kölcsönzött könyveket javítgattam, kötöttem.<br />
1940-ben érettségiztem a premontrei gimnáziumban. A zsidótörvény miatt egyetemre azonban nem<br />
vettek fel. Így lettem ipari tanuló, majd műszerész a Magyar Optikai Művekben.<br />
A második világháború alatt, 1943 októberében munkaszolgálatra hívtak be, nehéz körülmények<br />
között jártam meg Erdély, Lengyelország és Szlovákia pok lait. 1945. február 18-án Hidegségnél<br />
megszöktem a munkatáborból (a családo mat közben 1944 karácsonyán Szombathelyen<br />
letartóztatták, s csak 1945 márci usának végén szabadultak Sopronkőhidáról). Szombathelyen és
Change language