Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
fordulatot hoznak a tíz év alatt nagyra nőtt ci vil intézmény szerepvállalásában. Az új szociálliberális<br />
kormány s az időközben szintén megújult operatív irányítású Alapítvány „természetes<br />
szövetségesnek” te kinti egymást, s egy sor gyakorlati ügyben - főként az oktatás és az egészségügy<br />
terén - szoros együttműködésre lép. A bőkezűen megduplázott keret, s az új, am biciózus programok<br />
tucatjai révén az Alapítvány hatóköre ismét látványosan kiszé lesül, támogatásai civil szervezetek<br />
ezreit segítik több-kevesebb rendszerességgel. Ezen évek gyakorlatában két újabb tendencia is<br />
markánsan megmutatkozik. Az egyik a „civil társkeresés” - már korábban is fel-felbukkanó - igénye,<br />
azaz, hogy az Alapítvány minden fontosabb programjához igyekszik partnerként megnyerni egy vagy<br />
több mértékadó civil szervezetet, szakmai vagy érdekképviseletet (például:<br />
Magyar Máltai Szeretetszolgálat, Autonómia Alapítvány stb.). A másik, hogy az újonnan indított<br />
alapítványi programok maguk is civil szervezetek tucatjait hívják életre - elég csak a Roma Polgárjogi<br />
Alapítványra, a Roma Parlamentre, a Roma Sajtóközpontra, a Romaversitasra vagy az oktatási<br />
programokból önállósult közel két tucat szervezetre gondolni.<br />
A „bő esztendők” elmúltával, az ezredfordulón ismét csak felül kellett vizsgálni az Alapítvány és a civil<br />
szféra viszonyát. Ennek eredményeként egy sor kevésbé látványos, ám annál hasznosabb támogatási<br />
és együttműködési formát sikerült kialakítani, melyek részben ma is élnek, de legalábbis máig<br />
éreztetik hatásukat. Mindezt három modellértékű példán lehet leginkább érzékeltetni. Az egyik az<br />
Alapítvány székházának fogadószintjén megnyitott és közel három éven át működtetett Nonprofit<br />
Szolgáltató Központ, amely a NIOK szolgáltató szerepét volt hivatott erősíteni főként a Pest megyei<br />
civil szervezetek infrastruktúra- és információhiányán enyhítve, ingyenes irodahasználattal,<br />
gépkölcsönzéssel, jogi, pénzügyi és pályázati tanácsadással. A központ hamar népszerűvé vált, mivel<br />
sokféle gondra és igényre egy helyen, egy időben kínált sokaknak gyors és gyakorlatias megoldást -<br />
ám összességében annak a szerepnek a záróakkordja volt, amit az Alapítvány még a rendszerváltás<br />
éveiben vállalt az újonnan létrejött civil szervezetek infrastrukturális és más gyakorlati igényeit<br />
szolgálva. A másik példánk a Települési egészségterv program, amely a Fact Alapítvány<br />
munkatársaival összefogva főként a vidéki kistelepülések önkormányzatainak és öntevékeny<br />
szervezeteinek nyújtott nem csak pénzbeli, de sokféle módszertani, szakmai segítséget, előkészítő<br />
tréninggel, közös értékeléssel, konferenciával. Sikerét jól jelzi, hogy viszonylag szerény anyagi<br />
támogatással a program két év után országos mozgalommá nőtte ki magát. (Hasonló indíttatással és<br />
szervezési formában sikerült megvalósítani a Roma közösségi ház programot és több más,<br />
esélyhátrányos civil szervezetnek szánt gyakorlatias kezdeményezést is.) Harmadik és legfrissebb<br />
példánk a „Trust” néven ismert Intézményi támogatások program, mely a térségből kivonuló öt nagy<br />
amerikai magánalapítvány kezdeményezésére 100 millió dollárt kíván többfordulós pályáztatással<br />
szétosztani a kulcsszerepet játszó, helyi civil szervezetek körében. Ennek magyarországi<br />
lebonyolítását - úgyszintén többlépcsős pályázati kiválasztással - három szervezet nyerte el: az<br />
Ökotárs Alapítvány, a Civil Társadalom Fejlődésért Alapítvány, valamint a Magyar Soros Alapítvány.<br />
Ez utóbbi nemcsak újraelosztó és pályázat-menedzselő szerepet vállalt a hazai programban, hanem<br />
jelentős saját forrásokkal és önálló szervezésben 2003 őszétől maga is sikerrel megvalósított egy<br />
kísérleti előprogramot. (Minderről részletesen beszámol Nizák Péter kötetbeli írásában.) A pályázat<br />
újszerűségét éppen az adja, hogy - a korábbi „doktrínát” látványosan elvetve - az arra érdemesnek<br />
ítélt szervezetek ezúttal kimondottan működési költségre, intézményfenntartásra kapnak jelentős<br />
összegeket, a hazai civil szféra kulcsszereplőinek hosszú távú fennmaradását elősegítve. Mindez<br />
akaratlanul is a középkori faragott szószékek jelképvilágát idézi: „a pelikán önnön húsával táplálja<br />
fiókáit”. Avagy lehet-e ennél méltóbb búcsúgesztusa egy mindinkább viszszavonuló, saját<br />
lehetőségeiben egyre szerényebb, nagy múltú szervezetnek?<br />
SZERKESZTŐI ZÁRSZÓ<br />
Húsz év nagy idő egy ember - s talán még nagyobb egy ennyi ügyet és kockáza tot vállaló szervezet<br />
életében. A Soros Alapítvány miközben egy egész társadal mat próbált megannyi hasznos és nemes<br />
kezdeményezéshez partnerként megnyer ni, sohasem rejtette véka alá, hogy döntéseit szuverén<br />
ítéletű emberek hozzák - akik, persze, maguk sem tévedhetetlenek. Az arctalan kollektivizmus sivár<br />
évtize dei után ez a vállalt személyesség eleve bizalmat keltett, s idővel ezrek és ezrek érez hették,<br />
hogy az Alapítvány léte és sokféle szerepvállalása nekik maguknak is személyes ügyükké lett.<br />
Mindez a szerkesztőt is felbátorítja, hogy tisztét letéve végül néhány szubjektív megjegyzést tegyen.<br />
Az első évtizedkönyv kiterjedt háttérkutatásaihoz, majd megírásához csaknem tíz éve láttam hozzá, s<br />
a munkát három év alatt sikerült bevégeznem. A feladat iz galmasnak tűnt, Vásárhelyi Miklós<br />
felkérését pedig megtisztelőnek éreztem, bár utólag megvallva: aligha állok kötélnek, ha néhány
Change language