Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Hídverés programunk mindössze két évet élt meg. 1995-ben olyan akciókutatásokat kívánt támogatni,<br />
amelyek tudományosan mérhető módon bizonyítják a természetgyógyászati, illetve intézményesen<br />
nem használatos módszerek hatásosságát vagy hatástalanságát egy betegség vagy betegségcsoport<br />
esetén. 1996-ban egy gyógynövény-adatbázis elkészítését támogattuk.<br />
A Drog-alkohol program - mely 1996-ban a Szenvedélybetegségek nevet kapta - főként a<br />
modellértékű kezdeményezések támogatását célozta a drog- és alkoholbetegek gondozása, a függés<br />
kialakulásának megelőzése terén. A Soros alapítványi hálózatban ekkor jelent meg a Harm<br />
Reduction, azaz a Drogfogyasztással járó ártalmak csökkentésének programja, melybe szervesen<br />
bekapcsolódott a ma- gyar alapítvány is. (Ld. később a Network programok címszónál!) 1997-98-ban<br />
immár Részvétel és tolerancia néven találjuk meg a programot, mely módosított változata volt a<br />
krónikus betegeket, drogosokat, alkoholistákat befogadó közösségek támogatására kiírt<br />
pályázatunknak s az előző évek szenvedélybetegek segítését célzó programunknak. Ezt részben e<br />
problémák növekvő társadalmi súlya, részben az egyre szaporodó beteg önsegítő csoportok igénye<br />
hívta életre. 1999-től a program - immár az Esélyegyenlőségi programcsoport részeként - ismét új<br />
nevet kapott: Szenvedélybetegek ellátásának javítása, ám inkább csak a név változott, a fő profil<br />
ugyanaz maradt. 2001-től azonban jelentősen csökkent a programra felhasználható keret, így<br />
akkreditációs célú curriculum kidolgozását, fejlesztését támogattuk, melynek eredményeként az<br />
alapellátásban, alkoholbetegségtől veszélyeztetettek ellátásában dolgozó orvosok, pedagógusok,<br />
gyógypedagógusok, mentálhigiénikusok, szociális munkások képessé válhattak arra, hogy minél<br />
biztosabban és korábban felismerjék és kezelésbe vegyék az alkoholbetegeket, biztosítván számukra<br />
a komplex terápiához való hozzáférést. 2002-ben modellkí- sérletet indítottunk egy pesti és egy<br />
Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei körzetben. A cél az volt, hogy kialakuljon annak módszertana, hogy<br />
miként tudnak a civil szervezetek maguk közt olyan hálózatot létrehozni és fenntartani, amelyik<br />
szervezetten, tartósan és biztonságosan képes felkarolni a kórházból elbocsátott akut<br />
alkoholbetegeket, és komplex segítséget nyújtani társadalmi reintegrációjukhoz.<br />
A megaprogram utolsó két évében, 1997-98-ban hirdettük meg a Pszichoterápiás járóbetegellátás<br />
hozzáférhetősége programunkat, melyet az az igény hozott létre, hogy az egyébként igen drága<br />
pszichoterápiás módszerekhez a betegek ingyenesen és folyamatosan hozzáférhessenek az ország<br />
azon a területein is, ahol ezt az egészségügy finanszírozói eddig nem tudták megoldani.<br />
1997-től két éven át az OSI stratégiájának megfelelően a civil kezdeményezések támogatása irányába<br />
tolódott a hangsúly. Természetesen eddig is jórészt ilyen szervezeteket támogattunk, de az ekkor<br />
induló Civil programok az egészségügyben már a nevében is hangsúlyosan civil volt. A program<br />
keretében az egészségügyben tevékenykedő, az ellátást laikus segítőkkel hatékonyabbá tevő civil<br />
kezdeményezéseket támogattuk annak érdekében, hogy a betegségük, sérültségük miatt hátrányt<br />
szenvedőkhöz is eljussanak az őket megillető szolgáltatások. 1999-ben azután ez a program alakult át<br />
a Települési egészségtervhez sokban hasonló programmá Helyi összefogáson alapuló<br />
településfejlesztés néven. Ebben olyan civil szervezetek pályázhattak, amelyek a település<br />
felvirágoztatásán, a közösségi élet színvonalasabbá tétele érdekében dolgoztak. Olyan helyi civil és<br />
állami szervezetek együttes erőfeszítéseire támaszkodó kezdeményezések nyertek támogatást,<br />
melyek gyakorlati megvalósulása a közösség tagjainak összefogásán alapul, erősíti a civil szféra<br />
kontrollját a helyi erőforrások felhasználása felett, és alkalmasak arra, hogy a programot mint modellt<br />
más települések is átvegyék, megvalósítsák. Ez a program az Esélyegyenlőségi programcsoport<br />
részeként egy évig futott egészségügyi programként besorolva, jóllehet ahhoz tartalmilag kevés köze<br />
volt.<br />
Ugyancsak 1999-ben indult az Emlőszűrés nemzetközi program is. Ebben az a mellrákszűrő modell<br />
kapott támogatást, amely behívásos rendszerben egy mozgó mammográfiai állomás segítségével<br />
olyan területekre is eljut, amelyek lakosai különben kimaradnának a rákszűrésről. A szűrőállomás<br />
beruházási részét cégek, vállalkozók, egyéni adományozók vállalták, a működtetését, a megállóhelyek<br />
szakembereinek képzését s a negyven év feletti nők figyelmének felkeltését pedig a Soros Alapítvány.<br />
A program elindítása a volt budapesti amerikai nagykövet: Vera Blinken nevéhez fűződik. Ő az<br />
alapítója a PrimaVera Alapítványnak is, melynek fő célja a már működő mammográfiás programok<br />
hatékonyabbá tétele.<br />
A Hajléktalanok egészségügyi helyzetének javítása programon belül - immár a Hamupipőke<br />
programcsoport részeként - indult egy modellkísérlet a tbc-beteg hajléktalanok kiszűrésére,<br />
gyógyítására és utógondozására. A modell első fázisa 1995 decemberétől 1996 augusztusáig tartott,<br />
míg a második fázis 1996 decemberétől 1997 augusztusáig. Ez utóbbi alatt 4000 hajléktalan szűrését<br />
végezték el; a szűrő buszt a Magyar Máltai Szeretetszolgálat biztosította. 1997-re a modellkísérlet<br />
befejező szakaszához érkezett, s az Alapítvány támogatására még a kísérlet szociális munka
Change language