TÉNY/SOROS.II.

Hogyan viszonyulnak az egyes részprogramok a program egészének szellemiségé hez? Hogyan
hozható például összefüggésbe a „nyitott társadalom” koncepciója az alulról megreformált iskolával,
az információs hálózatokkal, a társadalom bizonyos csoportjainak kiemelt támogatásával, a tolerancia
programokkal, a tantervi-tanköny vi alternativitással, az önfejlesztő közösségekkel stb.?
Általánosabban fogalmazva: mennyiben szolgálták ezek az operatív célok (a részprogramok) az
elérendő eszményt? Erre a kérdésre csupán vélekedéssel válaszolhatunk. Sehogy sem bizonyítható -
persze nem is cáfolható -, hogy e lépésről lépésre teljesített föladatok közelebb vit tek-e a végső
eszményekhez, vagy netán távolodtak tőle. A részprogramok az iskolai élet praxisára fordították
azokat az eszményeket, amelyek jegyében a honi oktatásügyi értelmiség a nyolcvanas években
felnőtt. Úgy is fölfoghatjuk őket, mint illusztráció kat egy oktatáspolitikai tankönyvhöz, amelyben
folyamatos fejlesztésről, alulról jött kezdeményezésekről, demokratikus iskoláról és társadalmi
kontrollról olvas hatunk. A program tanulsága, hogy ezek az eszmények gyakorlattá fordíthatók, és
alternatív oktatásfejlesztéssé formálhatók.
II.
A PROGRAM KÜLSŐ ÉRTÉKELÉSE
A program kilépett a véleményformáló (budapesti) értelmiség szűkebb köréből, és - többek közt a
Megyei Pedagógiai Intézeteken keresztül - jelentősen hatott a pe dagógus társadalomra. Így hát
szükséges, hogy néhány jellegzetességét a közvélekedés tükrében mérlegeljük.
Amit a közvéleményről tudunk és nem tudunk. Az alábbi megállapításokhoz ma még nem
rendelkezünk kiterjedt kutatással. A Szonda Ipsos által a Közoktatás fejlesztési program keretében
támogatott 300 intézmény körében készült kutatás adatai alapján az alábbiakat állapíthatjuk meg.
A legtöbben 3-5 alkalommal fordultak támogatásért az Alapítványhoz (32%); 1995 előtt egyszer sem
pályázott ide 43%; erről a kezdeményezésről pályázati fi gyelőkből - főként a Sanszból - tudtak. Más
támogatásokkal összehasonlítva a Soros Alapítvány támogatását átláthatóbbnak, adminisztrációját
kisebbnek, összegeit jelentősebbnek, kínálatát szélesebbnek értékelték (11-23%).
Egyszeri vagy meghatározott időre szóló, rövid távú akciókhoz kaptak támoga tást (54%); ezeket a
tevékenységeket már korábban is tervezték, de az Alapítvány támogatása nélkül nem vagy nem így
fogtak volna hozzá (23-36%). Támogatás híján eredeti céljaik nem valósultak volna meg (a többség).
A támogatás a kértnél kevesebb volt (többségében); ezzel a támogatással is el tudtak és akartak
indulni; más forrást is találtak, igénybe vettek.
A közoktatási program három meghatározó prioritását emelték ki (több mint 40%): a pedagógiai
innovációt, a tananyagok fejlesztését és a tehetséggondozást. A támogatottak meghatározó
kisebbsége a program két törekvését említette: az oktatás reformját és a hátrányos helyzet terheinek
könnyítését.
A támogatottak szolid többsége úgy érezte, hogy fejlődött; a munka jó, sikeres, eredményes, tartalmas
volt; egyáltalán: megindult a megvalósulás útján; sokat ta nultak belőle (56%). A támogatottak közül
azok, akik kudarcot éltek át, az együtt működéseket hiányolták, valamint kevesellették a pénzt (20,
illetve 34%). A tá mogatás befejeztével a támogatottak is deklarálták, hogy céljukat elérték,
programjukat befejezik, illetve (egyötöd) folytatni tudják és akarják.
Összefoglalva: akik támogatást kaptak, azok úgy érezték, hogy - bár az ötlet megvolt - e program
nélkül nem tudtak volna elindulni. Ami tehát a kezdeménye zést illeti, a közoktatási program
kétségtelenül elérte az egyik célt. Hogy mi volt a fontosabb eredmény - a pénzbeli támogatás vagy a
hálózatépítés - nem derül ki egyértelműen; gyanítjuk, mindkettő. S akik kudarcról panaszkodtak,
joggal érez hették úgy, hogy magukra maradtak - nemcsak pénz dolgában. A korábbi támoga tottak
többsége arról számolt be, hogy programjaik vagy elérték a céljukat, vagy folytatni fogják őket. Egy
későbbi vizsgálat tanulságosan számolhatna be ezeknek a szándékoknak a megvalósulásáról.
A program és a kormányzat viszonya
A program és irányítói közül többen hangsúlyozták, hogy együttműködnek a kor mányzattal a
közoktatás megújításában, amennyiben a kormányzat átveszi tőlük a stafétabotot és
kezdeményezéseikből kormányzati politikát formál. Ez számos részprogram esetén meg is történt
(Sulinet, pedagógus-továbbképzés, hátrányos helyzetűek támogatása), de más esetekben is
kétségtelen hatással voltak a kormányzati modernizációs politika formálására.
A program irányítóinak 1994-98 között pozitív együttműködést sikerült ki alakítaniuk az oktatáspolitika
kormányzati szereplőivel; kezdeményezéseiket több esetben egyeztették, összehangolták. Így a