TÉNY/SOROS.II.

Ugyanakkor az elmúlt közel két évtized szervezet- és programtámogatásairól áttérni az intézményi
támogatásokra nem bizonyult egyszerűen kommunikálha tó feladatnak idehaza. Arról van ugyanis
szó, hogy ezeket a két-három évre szóló pénzeket nem a szervezet állandó költségeinek fedezésére,
de még csak nem is valamilyen kitűnő program megvalósítására adjuk, hanem arra, hogy az illető
szervezet - amely persze korábbi támogatottként már igazolta kiválóságát - fel tudjon készülni arra az
időszakra, amikor már sem a Soros Alapítvány, sem más külföldi forrásokat felhasználó támogató
nem lesz jelen. Meg kellett értetni a közvélemény nyel, hogy megszűnnek az Alapítvány olyan sikeres
és népszerű programjai, mint például a kulturális, oktatási, egészségügyi pályázati lehetőségek. És
meg kellett értetni egykori partnereinkkel, akiknek gyakran a villanyszámla kifizetése is gon dot
okozott, hogy ezt a pénzt most fundraiserre vagy profi pályázatíróra költheti csak. Akinek ég a háza,
ritkán gondol arra, hogy áldozzon a szelektív szemétgyűj tésre. A hagyományos támogatások
megszűnését sokan - éppen a korábbi támoga tottak közül - egyszerűen az Alapítvány
megszűnéseként élték meg. Ennek a be látható folyamatnak előjele volt a folyóirat-támogatások
megszűnése/csökkenése a 90-es évek végétől kezdve. Ez a program egyike volt azoknak, amelyek a
legin kább csípték Soros szemét. Sohasem értette, mi szükség van egy olyan kis ország ban, mint
Magyarország, annyi, magát eltartani nem képes folyóiratra, amennyi nálunk szerencsére mindig is
volt. Persze New Yorkból ő nem tudta megítélni e fo lyóiratok szerepét, miként azt sem, hogy azok
állami támogatása mindig is politi kai szimpátia kérdése volt. Egy darabig az Alapítvány megpróbálta
elrejteni ezeket a támogatásokat különböző programkeretek rubrikáiba, de azután 2003-tól már ez
sem volt lehetséges. De amíg a kultúrával foglalkozó kuratórium még osztott ilyen támogatásokat,
akkor sem adhatott olyan folyóiratoknak, amelyeket rosszul menedzseltek. (Az egyik, egyébként
kiváló, de óriási remittendával dolgozó folyó irat hasábjain a főszerkesztő még antiszemitizmussal is
megvádolt, amiért nem bí ráltam felül a szakkuratórium negatív döntését, és nem adtam támogatást
nekik a hivatalba lépésem első napján megszüntetett elnöki keretből.) Az Alapítvány által tovább nem
folytatható kulturális szponzoráció élénkíté sére 2004-ben Török András vezetésével Summa Artium
néven létrehoztunk egy közhasznú társaságot, amely közvetítve az üzleti és kulturális világ között,
igyek szik ösztönözni a kultúrára fordított üzleti szponzorációt, ezen belül is növelni a minőségi kortárs
művészetek támogatását. Ugyancsak nem folytathatjuk az önfej lesztő roma iskolák, illetve az
innovatív pedagógiai módszerek alkalmazásának tá mogatását a roma gyerekek iskolai sikeressége
érdekében. Némi megnyugvást je lent ugyanakkor, hogy e programokat az oktatási kormányzat
átvette, sőt ki is bő vítette. A kényszerűségből megszűnő roma támogatásokat persze nem fogja pótol
ni, de egyfajta, nem is csak magyar, hanem regionális kormányzati erőfeszítéseket tesz szükségessé
Magyarország - és az egész régió - cigányságának társadalmi in tegrációja érdekében Soros György
2005 januárjától induló azon kezdeményezése, amely a „Roma Integráció Évtizede” címet viseli.
Kétségtelen, hogy az uniós csatlakozás nem oldotta meg az államtól független, erős civil szervezeti
szféra hiányának problémáját. A külföldi támogatók kivonulásával a legnehezebb helyzetben éppen
azok a demokratikus hatalomgyakorlást ellenőrző, emberi jogvédő szervezetek vannak, amelyek
külföldi támogatottsági füg gősége a civil szektorban az átlagos 6% helyett 74%-os volt. Ezeknek a
szerveze teknek van legkisebb esélyük állami támogatásra is, hiszen fő funkciójuk az, hogy
kellemetlenkedjenek a mindenkori kormányzatnak, ráadásul olyan szociálpoliti kai, egészségügyi
szolgáltatásokat sem látnak el, amelyeket az állam szívesen áten ged a civileknek. Ezek a
szervezetek kevéssé számíthatnak a privát és az üzleti szfé ra adományaira is. Persze ezzel nem azt
kívánom mondani, hogy pusztán a rászo rultság indokolja az ideig-óráig tartó további támogatást,
sokkal inkább az a fon tos szerep, amit a demokratikus értékek feletti őrködésben betöltenek, hogy
jelzik az állami hatalomgyakorlás működési zavarait. A nemzeti alapítványok, köztük a mi
alapítványunk javaslatára Soros György kezdeményezte az Európai Uniónál egy önálló alap
létrehozását e „watch-dog” típusú szervezetek támogatására.
Húsz évvel az alapítás után tehát az Alapítvány két fontos szerepet játszik a mai magyar közéletben.
Az egyik - amelyet az intézményi támogatási programon ke resztül igyekszünk megvalósítani - a
független civil szféra megteremtésében való részvétel, a másik pedig - amelynek fő motorja az Eötvös
Károly Közpolitikai In tézet - a magyarországi szakpolitikák befolyásolása. Mindkét feladatot úgy kell el
látni, hogy az apparátus az én elnökségem három éve alatt is a negyedére csökkent, és megszűnt az
összes szakkuratórium. Ez azt jelentette, hogy a „felszámolóbiz tos” és kurátortársai mellől
fokozatosan eltávoztak kiváló szakértelmű kurátorok és apparátusi munkatársak. Köztük olyanok is,
akik - mint közvetlen kolléganőm, Radvánszky Katalin - a megelőző 17 évben folyamatosan az
Alapítványt szolgál ták. A munkának ezt a nehezen elviselhető, nyomasztó kísérőjelenségét csak egy
olyan emberséges menedzser jelenléte tudta enyhíteni, amilyen Belia Anna igazga tó. A vigaszt nyújtó
másik körülmény, hogy az Alapítvány - és ez két évtizedes tör ténetének talán legfontosabb, jelen