You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
zámolyi kivándorlók vagy más hasonló esetek kapcsán). Ezt azonban senki nem erőlteti, és főképpen<br />
nem szabja a tagság feltételéül, hisz tudomásul kell venni: a komoly továbbtanulási ambíciót tápláló<br />
roma fiatalok legfőbb indítéka gyakran épp a saját eredeti közegükből való kiválás, azaz a nyomortól,<br />
iskolázatlanságtól és társadalmi esélytelenségtől való szabadulás. Emiatt van, hogy sokuk<br />
identitástudata legalábbis ellentmondásos, és azt az etnikai lojalitáson kívül más, egyénileg választott<br />
értékek (műveltség, szaktudás, jólét, egyéni boldogulás stb.) éppúgy befolyásolják. A kérdésre<br />
visszatérve: azt tehát korántsem mondhatni, hogy a cigány értelmiségiek "szabadcsapatai" - mint<br />
egykor a népi kollégisták - napjainkban sorra meghódítják a hatalmi pozíciókat, s ezáltal radikális<br />
társadalmi átrendeződést kényszerítenek ki. Ez a kétes értékű mozgalmi küldetéstudat mára különben<br />
is a múlté, s a Romaversitas sokkal inkább tiszteli a szabad egyéni és hivatásbeli értékválasztást,<br />
semhogy ilyesmi kampányszerű felélesztésével kísérletezzék.<br />
Itt kell végül megemlékeznem arról, hogy az utóbbi időkben fájó veszteségek érték a cigánysággal<br />
aktívan szolidáris értelmiségiek - sajnos amúgy sem népes - körét. Az elmúlt tíz évben elhunytak közül<br />
elég csak Kardos László, Solt Ottilia, Csalog Zsolt vagy Bogdán János nevét említenem, akik korábbi<br />
ellenzéki múltjukat és szakmai tapasztalataikat egy sor, mára jelentős intézmény létrehozásában<br />
kamatoztatták - nem utolsó sorban az alapítványi Roma program hathatós támogatásával. Nélkülük<br />
ma jóval gyengébb, hézagosabb volna az a civil intézményhálózat, amely a magyarországi romák<br />
megannyi égető gondján próbál enyhíteni az oktatás, a kultúra, a szociális vagy az emberi jogok terén.<br />
Csalog Zsolt konok ügybuzgalma nélkül aligha lett volna Roma Sajtóközpont, mely mára<br />
professzionális működésével nemzetközi elismerést vívott ki - mint ahogy Bogdán János (és társai)<br />
sok éves lelkes munkája nélkül sem jött volna létre a Gandhi Gimnázium, Közép-Kelet-Európa máig<br />
egyetlen cigány középiskolája. Solt Ottiliának, sok más nem halványuló érdeme mellett, jelentős része<br />
volt abban is, hogy Horváth Aladár és mások istápolásával a magyarországi cigányságnak végre az<br />
országos politikában is autentikus képviselői legyenek. Kardos László pedig - mint ennek magam is<br />
közeli tanúja lehettem - kétség kívül a legtöbbet tett azért, hogy a Soros Alapítvány sok éven át<br />
napirenden tartsa a roma támogatások ügyét, s azt társadalmi súlyával arányos lelkiismereti és<br />
szakmai kérdésként kezelje.<br />
F. Havas Gábor<br />
ROMA PROGRAMOK<br />
AZ ÉVTIZED MÁSODIK FELÉBEN<br />
Bár az alapítványi roma programokhoz szorosabban csak 1998-tól volt közöm - amikor előbb e<br />
programok gazdája, majd az Alapítvány igazgatója lettem -, néhány gondolat erejéig, úgy vélem,<br />
AZ ELŐZMÉNYEK<br />
is okvetlenül szót érdemelnek. A roma- és szegénykérdést két, ez ügyben régóta elkötelezett, kiváló<br />
ember: Kardos László és Solt Ottilia emelte az Alapítvány látóterébe úgyszólván kezdettől fogva.<br />
Nekik, majd más bevont szakembereknek - így Kemény Istvánnak, Havas Gábornak - köszönhető,<br />
hogy e kérdésekkel Magyarországon a Soros Alapítvány foglalkozott elsőként intézményesen,<br />
komplex megközelítésben; mielőtt azok a köztudatban a maihoz hasonló súlyú gondokként<br />
jelentkeztek volna. A rendszerváltás utáni kíméletlen versenyben a romák esélytelennek bizonyultak.<br />
Megküzdési stratégiájuk iskolázatlanságuk és a pusztító munkanélküliség miatt gyenge. Helyzetükből<br />
érthetően semmilyen jövőképet vagy akár alternatívát nem lehetett látni. Két területen látszott<br />
szükségesnek radikális szemléletváltás velük kapcsolatban ahhoz, hogy egyáltalán elinduljon valami:<br />
az oktatásban és a foglalkoztatásban.<br />
Amikor a megaprogramjaink 1994-95-ben elkezdődtek, legalábbis az oktatásügy terén már tisztán<br />
lehetett látni, hogy szegregáltak a romák és szegregáltak a szegények nagy tömegei, hogy például<br />
számos cigány gyerek kisegítő iskolába jár, holott nem tartozik a gyógypedagógiai esetek közé.<br />
Magától értődő volt hát, hogy foglalkoznunk kell e kérdéssel, s ekként az kezdettől súlyával arányos<br />
figyelmet kapott a közoktatási megaprogramunkban, a megfelelő szakértőkkel és anyagi<br />
támogatással. Ekkor kezdődött a Gandhi Gimnázium előkészítése is, s úgyszintén ez időben állt össze<br />
az a szakértői gárda, melyből utóbb a roma kuratórium tagjai is kikerültek.<br />
Az egészségügyben a hasonlósan súlyos örökség már közel sem volt ily nyilvánvaló, jóllehet kiváló<br />
egészségügyi statisztikusunk, Józan Péter, a szakkuratórium tagja ekkor már évek óta nyomatékkal<br />
figyelmeztetett arra, hogy a romák születéskor várható átlagéletkora tíz évvel alacsonyabb, mint a<br />
hazai nem roma népességé - jóllehet ez utóbbi is legalább ennyivel alatta marad a nyugat-európainak.
Change language