TÉNY/SOROS.II.

Harmadik javaslatunk a tananyaggal volt kapcsolatos, s tulajdonképpen az el sőhöz is tartozik. Fontos
lenne bevinni az iskolába a szülők etnikus kultúráját. Gyakran hallhatóak azok az ellenérvek, melyek
szerint ez már csak nyomokban található meg, a szülők maguk sem akarják, vagy ezzel szemben kell
hatékony ok tatást biztosítani. Ezek az ellenvetések részben helytállóak. Mi lehet azonban egy iskola
szerepe, ha nem éppen az, hogy ráébressze a szülőket arra, hogy amijük van, az érték? Ennek révén
állhat helyre önbecslésük. Az iskola visszahat a gyermek, a család önértékelésére. A cigányok nem
egyszerűen szegények. A cigány kultúra nem azonos a szegénykultúrával. A magyarországi romák
nem csupán hiányokkal jellemezhetők. Így nem egyszerűen abnormálisak.
Olyan országban élünk, ahol a többségi társdalom túlnyomó része szinte mit sem tud félmilliónyinál
nagyobb kisebbségéről. A gyermekkorban elsajátítható előítéleteken, sztereotípiákon kívül nem
feltétlenül kell, hogy érjen bárkit bármi információ. Hogy nem lehet általában cigányokról beszélni, újra
és újra meglepetést kelt.
De nemcsak az etnikus kultúra mássága alapján nem lehet univerzális monda tokat alkalmazni a
romák kapcsán. Az adott településhez, a modernizációhoz, a munkához jutáshoz való viszony alapján
is sokszázféle közösségről beszélhetünk.
Addig, amíg a romákat általában jellemző kijelentések önmagukat beteljesítő jóslatként igazak nem
lesznek. Amíg a nyomor homogenizáló hatása az abnormalitást nem teszi a legfőbb jellemzővé.
Fél évvel csenyétei látogatásunk után részt vettem Szófiában egy olyan konfe rencián, ahol kilenc
ország roma értelmiségijei, politikusai találkoztak. A találko zó sztárvendégei a Magyarországról
érkezett társaság tagjai lettek Kozma Blan ka két mondásának köszönhetően. „Kedves Barátaim!
Csak magatokra számíthat tok!” - kezdte előadását, s dübörgő taps fogadta. Az elhagyatottság e
keserű, dacos megállapításának bátor, tettekre buzdító kijelentése akkor, ott lelkesedést váltott ki.
Mindenesetre számomra azóta is ez lett a legfontosabb mondat.
Nem tudom, hányan gondoltak arra, hogy ha Blanka mondata igaz, az mekkora baj. Vajon, ha a
csenyéteiek csak magukra számíthatnak, mi történik? Vajon, ha a roma értelmiségiek csak magukban
bízhatnak, mi történik? Vajon, ha igaz Blanka állítása, mit kell tennünk?
In: Csenyéte - antológia. Csenyéte-Budapest-Pécs, 2002,
Gandhi Közalapítványi Gimnázium és Kollégium
FORGÁCS PÁL
(1923-1996)
Szakszervezeti vezető,
a TDDSZ és a LIGA szakszervezetek alapító elnöke,
a Soros Alapítvány legelső titkára.
FORGÁCS PÁL
ELNÖKI MEGNYITÓJA A TDDSZ
1988 MÁJUSI ALAKULÓ ÜLÉSÉN
Tisztelt Alakuló Gyűlés, igen tisztelt Vendégeink, kedves Barátaim!
Olyan eseményre jöttünk össze, amelyhez hasonlóra évtizedek óta nem volt példa a nagy múltú
magyar szakszervezeti mozgalom évszázados történetében.
Szakszervezetet fogunk alakítani. Szakszervezet: ez a szó megkopott az utóbbi néhány évtizedben.
Ahogy mondani szokás: „csak a legöregebb emberek emlékez nek rá”, milyen is egy valódi, alulról
épülő, érdekeket védő, demokratikus szakszervezet.
Jómagam - 18 évesen - 1941-ben vettem részt először egy munkásszakszervezet szervezésében.
Életem nagy elégtételének érzem, hogy most, valamicskével időseb ben, újra egy új szakszervezet
alapításának örömteli, boldogító, reményekkel teljes munkájában vehetek részt.
Milyen szakszervezetet szeretnénk alapítani? Olyan szakszervezetet, amely fölött senkinek nem kell
gyámkodnia, amely sza kít a dogmákkal és a merev, hierarchikus felépítéssel, amelynek nincsenek az
ér dekvédelemmel ellentétes feladatai, amelyben a tagság a maga érdekeit demokratikus módon,
korlátozás nélkül érvényre juttathatja.
A most megalakuló szakszervezet a legnemesebb hagyományokhoz visszanyúl va nem csupán saját
tagságának érdekeit kell képviselje és védelmezze, hanem küz denie kell a társadalmi igazság
érvényesítéséért, a hagyományos szolidaritás erősítéséért.