TÉNY/SOROS.II.

EGY ÉVTIZED MÉRLEGE
Ami itt következik, számadásnak talán kissé rendhagyó lesz, hiszen mérleget von ni már lezárult
időszakokról, eseményekről szokás, márpedig sem e naptári évti zed, sem a Magyar Soros Alapítvány
- szerencsére - nem ért még véget… Annyi történt csupán, hogy ez utóbbi épp mostanra lett
húszéves, s ez az újabb évforduló, amint e kötet is tanúsítja, sokakat elemző múltidézésre késztet.
Ahogyan e sorok íróját, az előző „Soros-évtizedkönyv” szerzőjét, e mostani szerkesztőjét is.
Mint minden hasonló múltrekonstrukciót, a könnyebb áttekinthetőség kedvéért érdemes ezúttal is a
korszakolás fölvázolásával kezdeni.
HÚSZ ÉV - NÉGY KORSZAK
Ha eddigi történetének egészét tekintjük, a figyelmesszemlélőnégyegymástkö vető, markánsan eltérő
ciklust fedezhet fel az Alapítvány működésében. E már már menetrendszerű, négy-öt évenkénti
szerepmódosulásnak, persze, nagyon is kézenfekvő okai vannak. Egyrészt szorosan követi a
nagypolitika főbb fordulata it (1989/1990 - 1994 - 1998), s ezek nyomán a társadalom, a gazdaság és
a kultúra erőteljes átrendeződését, másrészt nem kevésbé érzékenyen jelzi a nemzetközi So rosintézményhálózat
belső dinamizmusát és stratégiaváltásait is. Mindezt okként, következményként
csak még inkább nyomatékosítják a többnyire korszakhatárok hoz köthető vezetőváltások az
Alapítvány elnöki, kuratóriumi, igazgatói és prog ramigazgatói posztjain csakúgy, mint az a gyakorlati
körülmény, hogy a jelentősebb programok teljes kifutásához legalább négy-öt év szükséges.
A változtatás igényét a húsz év alatt számos nyilatkozat, kuratóriumi jegyző könyv és belső értékelés
megfogalmazta. (Többségük az Alapító, illetve Vásárhelyi Miklós, Vámos Tibor, Kardos László,
Bakonyi Éva, Halmai Gábor és Belia An na nevéhez fűződik.) Mindez jól jelzi a mindenkori vezetés
törekvését, hogy időről időre újraértelmezze az Alapítvány céljait és lehetséges cselekvési terét, az
innovációt feltétlen értékként kezelve, „ami nem változik, az szükségképp romlik” elvén.
Másrészt az önmegújulási igény gyakori hangoztatása és némely elemének makacs ismétlődése azt a
gyanút is felkeltheti, hogy a szándékot nem mindig vagy lega lábbis nem azonnal követték a tettek, s
ezért nagyon is indokolt utólag kritikusan egybevetni őket. Az alábbiakban erre vállalkozom az elmúlt
húsz év vázlatos áttekintésével.
Az Alapítvány négy korszaka - az imént jelzett ellentmondások miatt - pontos dátumhoz olykor
nehezen köthető, mivel esetenként egy-másfél átmeneti évvel is számolni kell két ciklus határán.
(Nota bene: még a kezdet datálása is bizonytalan, hiszen közel kilenc havi előkészítő tárgyalás után
az alapító okirat hivatalos aláírá sára csupán 1984 május végén került sor az Akadémián, a titkárság
Lant utcai el helyezése és az első nyilvános pályázat meghirdetése pedig egészen 1984 őszéig vá
ratott magára!) A négy időszak határait mindezek figyelembevételével nagyjából az alábbiak szerint
lehet kijelölni:
I. a kezdetektől 1990-ig
II. 1990-től 1994-ig
III. 1994-től 1999/2000-ig
IV. 2000-től napjainkig, azaz 2004 végéig
Az első két ciklusról a korábbi évtizedkönyv (Tény/Soros - 1984-1994. Budapest, 1999, Balassi) ugyan
már részletesen beszámolt, a folytonosság és a változások követhetősége érdekében néhány tézis
erejéig ezeket is hadd idézzem fel ismét.
I.
A KEZDETEKTŐL 1990-IG
A későkádári években - nagyjából a gorbacsovi nyitással egyidőben - létrejött „MTA-Soros Alapítvány
Bizottság” kezdettől kakukktojásnak számított a kom munista egypárturalom merev, hierarchikus
intézményrendjében. Kísérletkép peni engedélyezését a kommunista vezetés részint Nyugatra
kacsintó propagan da gesztusként, részint merőben pragmatista megfontolásokból hagyta jóvá (álta
lános pénzszűke és valutahiány főként a kultúra, az oktatás és kutatás ágazatai ban). Az új intézmény
sorsa a kezdeti két-három évben még igencsak bizonytalan volt; hiszen a nyilvánosságért és saját
autonómiájáért megküzdve lépten-nyomon tilalomfákba ütközött, és kisebb-nagyobb hatalmi