You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
képzés igen jól ki volt találva: a társadalomelmélet, a szociológia mellett újságírói gyakorlatot tanítottak<br />
és persze technikai készségeket: kamerahasználatot, az interjúkészítés szakmai fortélyait. Mindebből<br />
utóbb önálló Roma Média Iskola lett, s a végzett növendékek zöme azóta sikeres pályát futott be. (Így<br />
például a "Provokátor" nevű, szociális kérdéseket felvető tévéműsor fiatal stábja.) Másik "siker<br />
sztoriként" az Amaro Drom című, kiválóan szerkesztett, cigány hetilap említhető, amely Kerényi<br />
György irányítása alatt szintén egy sor tehetséges roma fiatalt bocsátott pályára. Ez a program is hét<br />
évet ért meg, s csupán az első három év alatt közel 130 millió forintos támogatást nyújtott.<br />
A Roma oktatási programokról itt érdemben nemigen szólhatok, mivel azok a Közoktatás-fejlesztési<br />
megaprogramba sorolva kezdettől kikerültek a mi döntési hatáskörünkből. Annyi mindenesetre<br />
elmondható, hogy idővel minden képzési szintre és profilra kiterjedtek az általános iskolától az<br />
egyetemig, a szakiskolai képzéstől az önfejlesztő roma iskolákig, s összességében több száz iskolát<br />
és több ezer diákot, tanárt segítettek sok éves működésük alatt. Néhány modellkísérlet tudtommal<br />
máig él, sőt egyes támogatási elemeket azóta az oktatási kormányzat is átvett. Volt egy "Soros-elv"<br />
ugyanis, hogy mindazt, amit hiánypótló közfeladatként az Alapítvány kezdeményez, idővel vegyék át<br />
más intézmények: kormányzati, önkormányzati vagy civil szervezetek. Miután a Magyarországi<br />
Cigányokért Közalapítvány létrejött, megegyezés született arról, hogy az a Roma oktatási program<br />
jelentős részét is átveszi és tovább folytatja. Ennek alakulását én azonban érdemben már nem<br />
ismerem, mivel 1999-ben kuratóriumi elnökségem véget ért, s a roma programok további sorsát Belia<br />
Anna vette kezébe.<br />
EPILÓGUS<br />
Budapest V<strong>II</strong>. kerületében, a Nefelejcs utca 39-ben ez idő szerint három intézmény működik: a Roma<br />
Polgárjogi Alapítvány, a Roma Sajtóközpont és a Romaversitas - utóbbi kettő az első "köpönyegéből"<br />
bújt elő, bár mára teljesen önállóvá vált. Mindhárom intézmény kezdettől egész a közelmúltig jelentős<br />
Soros támogatást kapott. Elsőként a 1995 májusában alakult Roma Polgárjogi Alapítvány, majd az<br />
ennek égisze alatt 1996 nyarán létrejött Roma Sajtóközpont (melynek megszervezésében és kezdeti<br />
működtetésében Horváth Aladár és Csalog Zsolt vállalt oroszlánrészt, majd utóbb Bernáth Gábor vette<br />
át irányítását), végül pedig az előzményeiben szintén 1996 nyaráig visszanyúló, bár folyamatosan<br />
csak 1998 februárjától működő Romaversitas, amelynek létrejötténél többek közt Kardos László,<br />
Horváth Aladár, Mendi Rózsa, Erdélyi Ágnes és e sorok írója bábáskodtak.<br />
A Roma Sajtóközpontot az a szándék hívta életre, hogy a médiában tapasztalható, előítéletes<br />
sztereotípiákat hiteles információkkal ellensúlyozza, és - mintegy az MTI pendent-jaként - segítsen<br />
egy önálló roma távirati iroda folyamatos hírszolgáltatásaival megváltoztatni a sokban torz és<br />
manipulált többségi "roma-képet". A másik fontos célja az volt, hogy mindehhez fiatal, tehetséges<br />
munkatársakat találjon, és szakmailag felkészítse őket a feladatra. A jelentkezőket sorra beiskolázták<br />
különféle újságíró képzésekbe, s ekként a Sajtóközpont stábja mindinkább kiépülve ma már igen<br />
komoly munkát végez, kiterjedt információs hálózatra és saját archívumra támaszkodva. Volt azután<br />
egy harmadik, általános célkitűzése is: a magyarországi cigányság sorsa iránt felelősséget érző,<br />
öntudatos roma értelmiség kinevelése - bár ez már jóval messzebbre vezet, hiszen ugyanez a<br />
szándék hívta életre a Romaversitast is - amelynek egyik alapítója voltam és jelenleg oktatási<br />
igazgatója vagyok.<br />
Már a Roma Polgárjogi Alapítvány megalakulásakor kitűnt, hogy nincs elég tehetséges és elkötelezett,<br />
fiatal roma értelmiségi, akikre a különféle, szakértelmet igénylő ügyekben támaszkodni lehet. Épp<br />
ezért a "láthatatlan kollégiumok" mintájára létrehoztuk a magyar felsőoktatás sokféle intézményében<br />
tanuló, sokféle pályára készülő roma hallgatók tehetségpártoló intézményét "Romaversitas" néven. A<br />
köztudatban régóta él az a várakozás, hogy ha sikerül a cigányság köréből kellő számú, tehetséges<br />
fiatalt értelmiségi pályákra segíteni, az idővel az egész romaemancipációban áttörést hozhat. Nos,<br />
vajon hogy állunk ezzel ma? Kétségkívül van némi előrelépés, bár a számottevő helyzetjavuláshoz<br />
még hiányzik a "kritikus tömeg". Így a legutóbbi - 2002-es - választások nyomán biztató lehetőségek<br />
nyíltak meg sorra, mivel az új kormány késznek mutatkozott a roma ügyeket komolyabban kézbe<br />
venni, s az oktatási, igazságügyi, szociális, környezetvédelmi és más minisztériumok jelentős<br />
számban alkalmaztak roma referenseket - köztük a Romaversitas már végzett hallgatóit, akik többen<br />
is fontos feladatot kaptak. Elkezdődött hát valami; értelmes, jól dolgozó, fiatal roma szakemberek<br />
jutnak mind gyakrabban döntési pozíciókba. Az persze nem igaz, hogy aki a Romaversitas tagja lesz,<br />
mind ugyanezt a pályát futja be. Ilyen presszió nincs is, a Romaversitas inkább kedvet kíván<br />
ébreszteni a közügyek iránt azzal, hogy lehetőséget kínál hallgatóinak, kapcsolódjanak be a Roma<br />
Polgárjogi Alapítvány akcióiba és nyilvános vitafórumaiba (így például a jászladányi iskolaügy, a
Change language