TÉNY/SOROS.II.

követésére is kiterjedjen. A másik meghatározó tényező a Civil Kollégiumban kialakított és alkalmazott
közösségfejlesztői módszer iránti hűségünk volt. Eszerint:
- a képzés elsősorban a tapasztalatokra épít, vigyáz a "kibontás" és a "bevitel" arányára;
- igyekszik megtalálni a "sok új ismeret - kevés új ismeret" közötti kényes egyensúlyt; vagyis nem zúdít
megemészthetetlen, elvont ismereteket a hallgatókra, de azért ad - mégpedig begyakorolt módon ad! -
új ismereteket is;
- igyekszik eljuttatni a résztvevőket az "ahá"-élményig;
- örömet ad, motivál, az ismétlés utáni vágyat hozza létre - ennek alapja a résztvevők elfogadása!;
- csoportvezetési módszereiben az ún. "páros animációt" alkalmazza.
Arra törekedtünk tehát, hogy a képzés végén a résztvevők egy közösségi gondolkodásmódon alapuló,
a mindennapokban jól használható eszköztárral rendelkezzenek, melyet a saját életükből választott
konkrét feladat megoldása során sajátítottak el. Ilyenek:
- a helyi szükségletek és erőforrások közösségi feltárása;
- a célok és feladatok megfogalmazása;
- a közösségi és művelődési folyamatok tervezése;
- a kapcsolatok, források megtalálása és a munka során történő alkalmazása.
A képzés során tehát aránylag kis teret kaptak a tanári kiselőadások, elméleti alapvetések - ezeket
csak akkor alkalmaztuk, amikor előzetes ismereteket nem tudtunk mozgósítani, ám ekkor mindig csak
rövid, lényegre törő előadásokat tartottunk, s szívesebben építettünk a közös gondolkozás, a
feladatmegoldás, a cselekedtetés módszereire.
Nagy teret szántunk viszont a "házi feladatoknak";
- a település megismerésére, feltárására vonatkozó módszerek alkalmazásának;
- a lakosság aktivizálásának módszereire - interjúk, közösségi beszélgetések, közösségi felmérés;
- az e munkát a képzésen bemutató megnyilvánulásoknak: kiselőadás, kiállítás, film, fotók stb.
Dolgoztunk egyéni és kiscsoportos formában, a kiscsoportokat esetenként változtattuk - hogy
mindenki mindenkivel kapcsolatba kerüljön -, alakítottunk tanulópárokat, voltunk előadók,
moderátorok, csoportvezetők, megfigyelők és résztvevők - ahogyan a helyzet kívánta.
A közös tananyagterv kialakítása után minden tanári páros a maga módszertani készletével tette
teljessé az oktatást, amelyet persze a hallgatók aktivitása, tudása, igényei és lehetőségei minden
alkalommal erősen befolyásoltak.
Néhány példa a módszerekre: egyéni és közös gyűjtőmunka, érték- és problémalista készítése,
esettanulmány, szituációs játék, vita, megbeszélés, ötletroham, szerepjáték, referátum, kiselőadás,
összefoglaló, csoportképző, önismereti és készségfejlesztő játékok, egyéni és csoportos írásbeli
feladat, páros feladatmegoldás, interjú stb.
A KÖRÜLMÉNYEK
A csoportok jellemzői
a. Tagolódás
A képzésen a következő társadalmi csoportok képviselői vettek részt: roma szervezetek vezetői,
többen közülük "hivatásos politikusok"; cigány kisebbségi önkormányzatok vezetői vagy tagjai;
közösségi házban dolgozó önkéntesek (leggyakrabban családtagok); nem roma segítők, a helyi
értelmiség tagjai (védőnő, óvónő, tanító, tanár, múzeumigazgató, újságíró).
Foglalkozás szerint fizikai dolgozók, közhasznú foglalkoztatottak, munkanélküliek, nyugdíjasok,
közalkalmazottak és diákok voltak a képzés résztvevői.
Iskolai végzettség szerinti megoszlásukat nem vizsgáltuk, de felsőfokú végzettsége csak a nem roma
segítőknek volt, a helyi vezetők között inkább a 8 általános, illetve a szakképzettség volt a jellemző.
A meglevő tapasztalatok sokkal fontosabbak voltak számunkra, mint az iskolai végzettség. Legtöbben
sok éves közösségi tevékenység során szerzett tudást hoztak magukkal, de megjelent a fiatal roma
politikus típusa is, aki már szinte hivatásszerűen folytatja a közösségi munkát. Jellemző a családi
szerveződés, amelyben a házaspár valamelyik tagja a szervezet vezetője vagy alkalmazottja, a másik
önkéntes. Egymással és más rokonokkal együttműködve dolgoznak. A fiatalokat (= gyerekeiket) is
ennek szellemében vonják be a munkába.
b. Szerepek