ROMA-Holocaust

„Me phendom – ungrika phenav – me chi
som rom. Muro dad chi sas colaxardo mura
dasa, muri dej pale gazhikanyi romnyi sas.
(…) Thaj jekh detehara ginavnas opre
amaro anav, Kecskés Pál, Oroszi Lajos,
muro phral, thaj Oroszi Rudolf kadal
gazhej slobodaj. Man
majpalal mukhlas. Aba gindyindom man
bisterdas.”
Oroszi Rudolf
Muri dej mulas ando bish taj injengo bersh,
muro dad pale ando trandengo bersh, kathe
mukhlas intrego familija. Shove bershengo so -
mas, kana gelastar, muro majterno phral. Ando
bish thaj injengo bersh mulas muri dej, voj pale
ande bish thaj oxto bersh raxadyilas, aba ando
trandutuno bersh nas amen dad, gelastar. Di -
jardas jekha romnya, kodola sas trin shavora.
Kade barardilam, me kaj le jekh pheny, kon aba
romeste sas, le Lajoshes pale muri kaver pheny
barardas. Oxto bershengo somas, pel pa pinya
lomas sama. Deshuduje bershengo somas,
atunchi kaj jekh barvalo gazho kerdom butyi,
zhi kaj somas deshushove bershesko.
(…)
Sas kathe kasavo romano krajo, kaste butyi kernas
le manusha. Nas voj krajo, butyi kerlas le
nyamconge ando Nyamcengo Them, exporta -
lisarlas kashki. Le shingale kothe phirnas kaj
leski shej, jekh shingalo o Rigó sas lako piramno.
Kado iskirilas kethane le shingalenge, kas te
ingren, kon na kerel butyi leske. Kon leske kerlas
butyi, kodoles chi jekhes na ingerde.
„Én jelentettem, hogy – magyarul megmondom
– nem vagyok cigány. Apám nem
volt megesküdve anyámmal, az anyám meg
magyar asszony volt. (…) Oszt egyik reggel
olvasták föl, hogy Kecskés Pál, Oroszi
Lajos, az öcsém,
és Oroszi Rudolf származása magyar,
szabadulnak. Engöm utoljára.
Azt hittöm elfelejt.
Oroszi Rudolf
Édesanyám meghalt huszonkilencbe, édesapám
meg harmincba itthagyta az egész családot.
Hat éves voltam, amikor elment, a legfiatalabb
test vérem pólyás baba. Huszonkilencbe halt
meg anyám, ô huszonnyolcba született, már
har mincba nincs apánk, elment, eltûnt.
Elcsábított egy asszonyt, annak is volt három
gyeröke. Úgy nevelkedtünk, hogy én az egyik
test vé römnél is, aki már férjnél volt, a Lajost
meg elvállalta a másik nôvérem. Így
nevelködtünk. Már nyolc éves koromba
libapásztor voltam. Tizenkét éves koromtól
cseléd, tizenhat évig.
(…)
Volt itt egy olyan cigány király, akinél dolgoztak
az emberek. Hát nem volt király, dolgozott
a németeknek, Németországba exportált kosa -
rat. A csendôrök odajártak a lányáho, egy Rigó
nevû csendôr, az udvarolt a lányának. Az írta
össze a csendôröknek, na ez nem biztos, de
sejtjük, hogy az irkálta össze, kiket vigyenek el,
ki nem dolgozik neki. Aki neki dolgozott, azt
nem vittek egyet se.
‘I reported, that – I tell you frankly – that
I was not a Gypsy. My father was not married
to my mother, and my mother was a
Hungarian woman. (…) Then, one morning
they read out that Pál Kecskés, Lajos
Oroszi, my younger brother, and Rudolf
Oroszi, who were of Hungarian origin,
would be set free. I was the last one. I
thought he had forgotten about me.’
Rudolf Oroszi
My mother died in 1929 and my father left the
family in ’30. I was six when he left and my
youngest brother was just a baby. My mother
died in twenty-nine. My brother was born in
twenty-eight. In 1930 my father left us, he was
gone. He seduced a woman who had three children.
I was brought up by my sister, who was
married by then, and my other sister took care
of Lajos. We were brought up like that. I was a
gooseherd at the age of eight. From the age of
twelve I worked as a servant for sixteen years.
(…)
A Gypsy king lived here who had employees.
He was not a king, he worked for the Germans,
exported baskets to Germany. The gendarmes
visited his daughter; a gendarme named Rigó
courted his daughter. He was the one – well, we
were not sure of that, but this was what we
thought – who compiled the list of those who
should and who should not be taken. Those,
who worked for him were not taken.
In the country the Germans collected the
Roma and the Jews. They came to us at the
103