ROMA-Holocaust

majdur te sittyol. Vi katka vi kotka tradenas les.
Amen pale chi samas chi kommunishti, chi partizanura
ke numa kodolen line opre. Maj ang lal
sar bish bersh le romen chi na kamne andre te
len ande óvoda. Kado na o Kádári kerdas kathe,
le baremujeski manusha kerde. Atunchi le roma
sar shaj resen majanglal.
Ando eftevardesh thaj duj avilom kathe.
Ande phanruni fabrika line man opre butyi te
kerav. Akanak na xutyilen butyi le roma, xut ren
shov mijji sar zhutimo.
Chi na dom andre muri pagubaki mangipe,
sostar chi kade chi denasas khanchi. Muro sha vo
phendas mama na zha khanyikaj, na mang
khanchi.
(…)
Na kamav te vorbij pala kadi, thaj vi bisterdyom
aba but. Chikana khonik na pushlas so sas
amenca. Aba nachilas majbut sar panzhvardesh
bersh, thaj khonik khanchi chi phendas, na
push las amendar khanchi. Akanak so pecisajlas
amenca historija avla. Khere reslem, ne gelem
romeste. Sas man jekh piramno, cirdam e vre -
ma, thaj voj mulas. Pala kodo aba, na kamlem
romeste te zhav. Kasavo nas, kas vi me kamlomas.
Si man jekh shavo, kathe beshas dujzhene
kethane. Aba shtarvardesh thaj duje bershengoj,
inke naj les romnyi. Darav, me te mero, so avla
lesa. Korkore ashel, naj chi romnyi, chi shavoro.
tagok, partizánok, mert csak azok kerülhettek
be. Ezelôtt húsz évvel a romákat be se akarták
venni az óvodába. Ezt nem a Kádár csinálta, itt,
a nagy képû emberek. Akkor a romák hogyan
juthatnak elôre.
Hetvenkettôben költöztem ide. El tudtam
he lyez kedni. A selyemgyárban dolgoztam. De
most nem kapnak munkát, hatezer forint se -
gélyt kapnak itt a romák.
Nem is adtam be a kárpótlási igényemet,
mi nek, úgyse adtak volna semmit. Azt a kis
párszáz forintot a nyugdíjhoz. A fiam mondta,
anyu, ne menj, ne kérjél semmit.
(…)
Tudja, nem szeretek errôl beszélni, meg már el
is felejtettem sok mindent. Soha senki nem kér -
dezte, hogy mi volt velünk. Több mint öt ven év
telt el, senki semmit nem mondott, meg nem
kérdezett semmit. Hát most aztán legenda lesz.
Hazaértem, nem mentem férjhez. Volt egy
ud varlóm, húztuk az idôt, húztuk az idôt, és ak -
kor meghalt. Utána meg már nem akartam
férj hez menni. Olyan nem jött el, akit szeretni is
tudtam volna. Van egy fiam, itt élünk ketten.
Negyvenkét éves, de még nincs felesége. Félek,
ha meghalok, mi lesz vele. Egyedül marad, se
feleség, se gyerek.
My son, for example, was excellent in everything
at the final exam and he wanted to continue
his education. They sent him from one
place to another. We were not members of the
party nor partisan, they were the only ones who
could get in. Twenty years ago they would not
even let the Roma in playschool. This
was not done by Kádár, rather by bum p tious fellows.
So how could the Roma advance?
I moved here in seventy-two. I managed to
get a job. I worked at the silk-factory. But the
Roma could not get a job nowadays. They live
on six-thousand forint social aid.
I did not file for compensation. Why? They
would not have given me anything. Maybe a
couple of hundred to my pension. My son said:
‘Mother, don’t go, don’t ask for anything!’
You know, I don’t like to talk about this and
I have already forgotten many things. Nobody
has ever asked what happened to us. More than
fifty years have passed and nobody said anything,
nobody asked anything. And now it will
be a legend.
I got home, I did not get married. I had a
suitor, but we were marking the time, marking
the time and he died. After that I did not want
to get married. Nobody came with whom I
could fall in love with. I have a son and we live
here together. He is forty-two, but he still does
not have a wife. I’m afraid of what will happen
to him when I die. He will be alone, without a
wife, without a child.
72