ROMA-Holocaust

sas o nasvalyipo. Teja pilom haj kekso xalom.
Avilas o doktori haj hutyildam pusajipo.
Azhukarde, kanak opre zurardyam. Atunchi apoj
po zibano shute amen. Khere, ande Ke leticko
stancija azhukarnas amen. Rusicka love dine
amen, thaj na resnas khanchi.
(…)
Zhanglem, muro rom kethane ashadyilas jekh
bashavicko romnyasa, ke kode gindyisardas, chi
avav khere. Kana shundas, ke zhuvav, tele avilas
pala mande ande Bölcske, kaj muri dej. Mukh -
las vash ma la nyeve romnya. Palpale gelem
ando Csepeli kaj muro sokro beshlamas, muro
rom butyi kerlas sar sirmari, haj kolompari.
Phirlas inke te bashavel ando bijav. Avile le shavorra:
desh rakhadyile haj shtar ashadyilas, duj
shave, duj sheja. Le maj but mulanes ra khadyile.
Tranda taj shov bersh beshlom mure romesa.
Kana mulas: 1977 sas.
Pala kode kethane ashadyilom le Mohácsi
Gusztávesa. Kodo pale desh bersh beshlas vash
ej politika ando robija. Pala leste na khutyildom
kanchi love, baren vi les deportalisarde. Kattyi
marde les, nasvalo kerdyilas lesko buko.
Deshupanzh bersh kerdom butyi ando
Ungriko Postovicko Fabrika, haj kaj ande jekh
oficija okto bersh uzhardyom. Trinvardesh taj
inje mije love phirel mange akanak. Pal muro
rom numa panzh shela xutyilav, ke na somas le -
sa colaxarde. Mure sheja sigo gele romeste.
Shtarzhene beshamas kathe: muro shavo, ej bo -
ri, haj muro cino nyepoto, haj me. Bish taj duj
cine nepotura si man.
(…)
Kaver bersh avri gelem kaj o Parlamento, kana
zsidók értettek németül, és mondták, hogy
senki ne egyen, mert meg van mérgezve az étel.
Bejöttek az amerikaiak, vasárnap volt, soha
sem felejtem. Hoztak sok ennivalókat. Nekem
volt eszem, nem ettem a sok ételbôl, elôször
csak teát ittam, sokat. Így nem haltam meg,
pedig akkor már csak mászni tudtam a
kondérig, mert benne voltam a hastífuszban.
Teát ittam, meg azt a finom kekszeket ettem.
Na, aztán mindjárt orvosok voltak, kaptunk
injekciókat. Meg várták, míg felerôsödünk.
Akkor aztán vonatra tettek minket. Itthon a
Keleti pályaudvarnál jelentkeznünk kellett.
Adtak nekünk ilyen ruszki pénzeket, nem nagyon
volt értéke.
(…)
Megtudtam, hogy a férjem összeállt egy mu -
zsikus asszonnyal, mert azt hitte, hogy nem
jövök haza. De mikor meghallotta, hogy élek,
lejött értem Bölcskére az anyámhoz. Elhagyta
értem az új asszonyát. Visszaköltözünk Cse pel re
apósom házába, az uram kiváltotta az ipart,
drótos meg bádogos volt. Meg járt muzsikálgatni
lakodalmakba. Jöttek a gyerekek: tízbôl
négy maradt meg, két fiú, két lány. A többi hal -
va született, meg több vetélésem is volt. Har -
minchat évet éltem összesen az urammal.
Hetvenhétben halt meg.
Utána lett nekem a Mohácsi Gusztáv az
élettársam. Az meg tíz évet volt politikai hadifogoly.
Utána nem kaptam semmit, pedig ô is
deportált volt. Annyit megverték, hogy
tüdôrákot ka pott.
Tizenöt évet dolgoztam a Magyar Posztóba,
meg az IKV-nál nyolc évet takarítottam. Har -
told everybody not to eat because the food had
been poisoned.
The Americans came on a Sunday, I will
never forget. They brought a lot of food. I was
clever enough not to eat much food, first I
drank a lot of tea. This way I did not die, though
I had typhoid fever and could only crawl to the
kettle. I drank tea and ate delicious crackers.
And the doctors came and gave us injections.
They had waited for us to become stronger.
Then they put us on a train. Here at the Keleti
station we had to report. They gave us Russian
money, but it was not worth much.
(…)
I learned that my husband got together with a
musician woman, because he thought I would
not come home. But when he heard that I was
alive, he came down to Bölcske to my mother.
He left his new woman for me. We moved back
to Csepel, the house of my father-in-law, my
husband worked as a tinsmith. And he played
music at weddings. Then we had child ren: out of
ten four have survived, two boys, two girls. The
others were stillborn and I had many miscarriages.
I lived with him for thirty-six years. He
died in seventy-seven.
Since than Gusztáv Mohácsi has become my
partner in life. He was a political prisoner of war
for ten years. I did not get anything after him,
although he had been deported as well. They
had hit him so many times that he got lung
cancer.
I worked ten years at the Magyar Posztó,
and cleaned at the IKV for eight years. My pension
is thirty-nine thousand. I only receive five
93