ROMA-Holocaust

gornyiko somas, kon lel sama te na chorren le
manusha. Pala kode xutyildom jekh pushka. So -
mas me aba sakofelo, numa umblado ma nush
na. So le duj zhene butyi kerasas. Muri rom nyi
koshnyinca kerlas. Vi me keros le kosh nyince,
pala tranda thaj duj bersh xutyildom jekh somnakunyi
angrusnyi, ke lashi butyi keros.
Mashkar le direktura somas, szanasz ko the tranda-shtarvardesh
manusha, kon kerenas le kosnice.
(…)
Akanak mulas muro bachi, kade panzh-shov
bersh, oxtovardesh thaj duj bershengo sas. Le
majbut phrala, efta zhene inke vi akanak trajin.
Si man jekh shej, kathe beshel pasha o doktori,
voj thovel pala mande. Thaj si man jekh shavo.
Tele line lesko dopash buko. Ando 1945 rakha -
dyilas, luludya bikinelas pe vulyica. Vi muri shej
nasvalyi. Duj unoko si man, jekh shej thaj jekh
shavo. Akanak si man jekh piko unoko, shove
shonengo. Avri te na chingardav, inke vi akanak
kathe som.
Ötvenhat után vagy három évig az autógyárban
voltam fegyveres ôr. Elsôbb ilyen botos ôr
voltam az üzemôrségben, hogy ne csavarogjanak,
ne lopjanak. Aztán meg fegyveres. Voltam
én minden, csak akasztott ember nem. Meg cséplôgéphô
jártam, csépöltem. Vót ke nyér, minden.
A feleségem kosárfonó volt, be dolgozó. Én
is a szövetkezetben voltam har minckét évig,
aranygyûrûs kosárfonó vagyok, huszonöt évet
ledolgoztam ott. Oszt a huszon öt évre adtak
egy nagy pöcsétgyûrût. Igaz ga tó sági tag
voltam, voltunk itt harminc-negyvenen kosárfonók.
(…)
Most halt meg a bátyánk öt-hat éve, 82 évesen.
A többi testvér, mind a heten, még élünk. Van
egy lányom, itt lakik az orvosi rendelônek
szem be. Az tisztáz, az mos. Meg van egy fiam.
Levették a fél tüdejit. Negyvenötbe születött,
virágot árult a piacon. A lányom is le van százalékolva.
Unoka kettô van, egy lány, egy fiú.
Most van egy kis dédunokám, hat hónapos. El
ne kopogjam, azér még mindég itt vagyok.
three years ago. They died one after the other,
she in August, my son in November. I am alone.
(…)
After ’56, I worked as a guard at the car-factory
for three years. First I was a guard with a
baton and I had to make sure the people did not
steal or loiter about. Later I was an armed
guard. I had been everything but a hanged man.
I worked on the thresher. We had bread, everything.
My wife was a basket weaver, a home
worker. I was in the co-operative as well for
thirty-two years; I am a basket weaver honoured
with a golden ring; I worked there for
twenty-five years. After that they gave us a big
signet ring. I was a member of the executive of
thirty or forty basket weavers.
(…)
Our brother died five or six years ago at the age
of 82. My other brothers and sister, all the seven
of us, are alive. I have a daughter, she lives here,
across the doctor’s office. She cleans and washes
for me. I have a son. He lost half of his lungs. He
was born in forty-five, and he used to sell flowers
on the market. My daughter was also pensioned
off. I have two grandchildren, a girl and a
boy. I have a great-grandchild now, he is sixmonth
old. Knock on wood, I am still here.
107