ROMA-Holocaust

Jokhar sas man jek lindri muri dadesa. Le
mu lengo dyes sas. Anda muro suno mure dasa
memelya phabardam. Avri dikhav thaj avel jek
cino kalo manush jekh terno shavesa. Chin -
gardav: Mama! Av, dikh kon avel! Muro dad thaj
o Gyula. Kodo phendas muri dej: suno des tu,
kodo na tyiro dad si. Phenel mange o ma nush:
dikhes, kodi phenel tyi dej, na pinzharel man,
shajke si la aba varikon, bisterdas man. Phenel
mure dake: sostar na patyas ke me som? Anda
kode phenel muri dej ke muro rom na tu san. Pe
kede avri lel jekh fotovo anda pesko zubuno, kaj
shtarzhene samas thaj muri dej. Aba kanak
patyas ke me som? Na phenel muri dej, shajke
avri lan les anda mure romesko posotyi. Phenav
mure dake: so si tu san, aba chi kames mure
dades tavel pale? Chi dikhes vi kodo kasavo
cinoj, haj kaloj sar voj? Na trubuj mange, ke me
chi dikhav tele mure romes khanyikasa. Muro
dad pe kede rovlas. Me pale opre darajlom.
Te zhav varikaj, haj dikhav jekh murmunca,
memeja, haj luludya, ingrav. Anda muro phral
thaj anda muro dad.
(…)
Pala kede sas mashkar amende jekh cino problema,
trin bersh na beshlam kethane. Doppash
shudan le love, so khutyildam vash o kher, haj
kindem mange ando Zámolyi jekh kher. Shaj
najisav mure shaveske, akanak ke phuresa som
adyes, ke palpale rovlyindas pes.
Akanak o sherutno manush pe kodi si tele
kamel te istonektij muro kher. Me somas ej
dos halyi, na trubulonde pe muro anav te lav
o kher. Chi avlosas khanchi problema. Gelas
o sherutno manush kaj o manush, kasko sas o
24
Mindenszentek volt. Álmomban édesanyámnál
égettük a gyertyákat. Kinézek, jön egy ala csony,
fekete ember egy fiatal gyerekkel. Kiáltok:
anyám, gyere, nézz ki, jön apám meg a Gyula.
Azt mondja az anyám: ne álmodj, az nem a te
apád. Azt mondja nekem az a férfi: látod, azt
mondja anyád, nem ismer meg, már biztos van
valakije, engem elfelejtett. Mondja anyámnak:
miért nem hiszed el, hogy én va gyok? Azért,
mondja anyám, mert az én férjem nem te vagy.
Erre kivesz egy képet a kabátja zsebébôl, ahol
négyen voltunk rajta, meg édes anyám. Na, azt
mondja, most már elhiszed, hogy én vagyok?
Nem, mondja anyám, biztos kivetted a férjemnek
a zsebébôl a fényképet, és azzal akarsz ide
jönni. Mondom anyámnak: mi van veled, mér
nem akarod apámat visszafogadni? Nem látod,
hogy ez is olyan alacsony kis fekete, mint apám
volt? De anyám azt mondja: honnan tudod,
hogy ez apád? Nekem nem kell, mert én az én
férjemet nem nézetem le sen kivel. És erre apám
elkezdett sírni. És erre föl ijedtem.
Akárhol vagyok, ha látok egy keresztet, oda
viszek koszorút meg gyertyát. A bátyám miatt
meg apám miatt.
(…)
Aztán lett egy kis zûr köztünk, három évre
külön költöztünk. Elfeleztük a pénzt, amit kaptunk
azért a lakásért, én megvettem magamnak
itt Zámolyon egyet. A fiamnak köszönhetem,
hogy együtt vagyok vele, az öreg visszakö nyö -
rögte magát.
De aztán a polgármester mindenáron azon
volt, hogy a lakásomat ledózeroltassa. Minden
tudtom nélkül elment az eladóhoz, akitôl én
reminder. Then my son Józsi said to me:
‘Mother, don’t touch it ’cos you get a disease.’ ’I
don’t care, son!’ – I replied. ’How do you know
whether it was your brother’s or your father’s?’
– he asked. I fainted and they took me out of
the crematorium. When I got better, I went
upstairs.
(…)
We arrived home from Auschwitz and I told
my mother I had found my father and brother.
She laughed. She did not want to believe me.
Then I told her: ‘Mother! With God’s help, next
year you will come and see for yourself the
place where they burnt my father and brother.’
But she did not live to see that.
Once I had a dream about my father. It was
All Saints’ Day. In my dream we burnt the candles
at my mother’s. I looked out and a small,
black man came with a young child. I shouted:
‘Mother! Come! Look who is here: my father
and Gyula.’ My mother said: ‘Don’t dream! It’s
not your father!’ That man said to me: ‘You see,
your mother does not recognise me. It is
because she has somebody and she has forgotten
me.’ He said to my mother: ‘Why don’t you
believe it’s me?’ My mother replied: ‘Because,
you are not my husband.’ Then out of his coat he
pulled out a photo of the four of us and my
mother. He said: ‘Do you believe me now?’ ‘No’
– said my mother. ‘Surely, you stole this photo
from my husband and now you try to come
here with it.’ I said to my mother: ‘What is
wrong with you? Why don’t you want to take
him back? Can’t you see that he is the same
short black fellow that my father was?’ But my