ROMA-Holocaust

sajlas manca. Atunchi pasha ma beshnas le ma -
nusha thaj phennas: sar sas, so sas phen inke.
Le shavora chi zhangle kon som. Kodi gindyisarde
jekh mursh som. Khonyik na gindyisardas,
ke me inke zhuvav pala duj bersh.
Muro dad ando trajo ashilas, ke les na inger -
de, nas aba lenge kattyi vrema. Andar muri fa -
milija sakon khere avile, andar o gav khonyik.
Pale nasvalyi kerdyilom butaig. Pinzhardom
mure romes, chi avlasas slobodo romeste te
zhav. Butivar shundom kathar mura sokra sos ke
zhulya andan kathe, kadi chi zhanel kaver numa
te pashlyol. So shaj kerdomas, nasvalyi so mas.
(…)
Muri phrala aba sa mule. O majcino adyes ma -
lavlas mange telefono andar e Pesta. Xutyi lav
andar e Frankfurta le phurikane love. Ando mar -
ciushi xutyildom majsigo. Sako trito shon
xutyilav jekhvar eftashel thaj panzhvardesh
marki.Vi muri cine onoki sa pushen man, sar sas
atunchi e luma.
vissza. Senki nem jött vissza.
Megint beteg lettem, sokáig. Megismertem
a férjemet, nem szabadott volna még férjhez
men nem. Hányszor hallottam, amikor az anyósom
mondta, hogy milyen nôt hoztál ide, nem
tud mást, csak fekszik. Hát beteg voltam.
(…)
Azóta majd’ mindegyik testvérem meghalt. De
a legkisebb öcsém épp ma telefonált Pestrôl.
Kapom a nyugdíjamat Frankfurtból. Most márciusban
kaptam elôször, háromhavonta hétszázötven
márkát kapok. Az unokáim is mindig
arról kérdeznek, hogy hogyan volt.
found, but from our village nobody else had
come back. Nobody had come back.
I was ill again for a long time. I met my
husband, but I shouldn’t have married him
then. I have heard my mother-in-law tell him:
‘What kind of woman have you brought here?
She cannot do anything, but lie.’ Well, I was ill.
(…)
Since then, almost all of my brothers and sisters
have died. But my youngest son just telephoned
me from Pest. I receive my pension from
Frankfurt. It was sent to me for the first time in
March, I get seven-hundred-and fifty marks for
three months. My grandchildren keep asking
me how it was.
89