ROMA-Holocaust

zhanglas. Tele ingerde ame kade sar jekh haj
doppash kilometeri, ando Bak, sa desh taj shov
familija, sar sheltajbish manushen. Na mukhne
chi jekh manushes.
Ando Bak le mujalesko avlyin beshlam
shindyolas o brishind, zhikaj pala mizmeri, pala
kode gelam ande punre zhikaj e Zalaegerszega,
khote andre shude amen jekh fabrikaske avlyina.
Sas khote aba sar dujshela roma, kothe krujal.
Sa kothe ingerde le romen. Tala jekh sino
shudesarde amen, sar le bakren pe jekhavreste.
Angla mende bibolde sasle butaji. Nas avri
uzhardo, le suluma nas avri parude. Na zhangle
pa pende te thoven, haj sa zhuvajle. Kattyi zhuva
kherdyilas khote! Muri chori dej kidas kethane
suluma, colo shudas tele pel suluma te shaj
beshen tele le shavora. Kaver dyes pala miz meri
pale ando vagono shude amen. Sho vardesh
manushen andek vagono. Baro, lungo sas o
zibano. Jekh kurko gelam khatar o Zala eger -
szego zhikaj e Komároma.
Kana tordyilas o zibano, le mursha tele xu -
lyinde pala vagoni, te anen palyi varekatar. Kas -
ke jutisardas, kaske na, kodo trushales ashilas.
Kana kothe samas, kasave samas,sar kon ando
trajo chi diklas paji.
Ande Pápa kode pendas mure dadeske o
shingalo: Rudi, te si tumende love, zha avri an -
do foro, haj kin xaben le shavorenge, dikhav, ke
zurales bokhale. Pinzhardo sas o shingalo,
Söjtöri, zurales lasho shingalo sas, le romenca
kethane. Mure dades zurales kamlas. Nasules
samas ande box. Avri gelas muro dad ando them
mure phralesa haj andas xamasko. Kode phendas
muri dej mure dadeske: na zhal tusa o shingalo,
hirtelen tudott: takarókat meg ruhá kat.
Felsorakoztattak. Levittek úgy másfél kilométerre,
Bakra, mind a tizenhat családot, vagy
százhúsz embert. Nem hagytak egyetlen em -
bert sem.
Bakon a bíró udvarán ültünk a zuhogó esô -
ben, egészen délután háromig, aztán elindultunk.
Zalaegerszegig gyalogoltunk, ott beraktak
a téglagyár udvarába. Volt ott már addigra
vagy kétszáz cigány, a környékrôl mind oda -
gyûjtötték a cigányokat. Egy szín alá bepate rol -
tak bennünket, mint a birkákat az istállóba.
Elôtte zsidók voltak ott sokáig. Nem volt
kitakarítva, a szalma nem lett kicserélve. Tisz -
tálkodni ugye szegények nem tudtak, eltet ve -
sedtek. Annyi tetû megtermett ott, hogy szabályosan
suhogott. Szegény anyám húzott össze
szal mát, ráterítette a lepedôt, hogy a gyerekek
leülhessenek. Másnap délután megint teher va -
gonokba raktak. Hatvan embert egy vagonba.
Nyolc mozdony húzta a vonatot, olyan hosszú
szerelvény volt. Egy hétig mentünk Zala eger -
szegtôl Komáromig.
Ha megállt a vonat, a férfiak leszálltak a va -
gonról, hogy a közelbôl valahonnan hozzanak
vizet. Akinek jutott, jutott, akinek nem, az
szom jan maradt. Mire felértünk, már olya nok
voltunk, mint aki vizet az életben nem látott.
Pápán azt mondja édesapámnak a csendôr:
Rudi, ha van pénz nálatok, menj ki a városba,
vegyél valamit a gyerekeknek, látom, már na -
gyon oda vannak. Ismerôs volt a csendôr, söj töri
volt. Nagyon jó csendôr volt, már a cigá nyokkal
kapcsolatosan. Apámat nagyon szeret te.
Rosszul voltunk az éhségtôl. Kiment apám a
er she was crying when she put our belongings
– everything that she could find quickly: blankets
and clothes – into the bundle. They lined us
up. They took us about one and a half kilometres
away to Bakk, all the sixteen families, some
one hundred and twenty people. They did not
leave anybody behind.
At Bakk, we sat at the judge’s courtyard in
the pouring rain until three o’clock in the afternoon
and then we departed. We walked
to Zalaegerszeg where they put us in the courtyard
of the brickwork. By that time there were
at least 200 Roma. From the neighborhood
they collected the Roma there. They drove us
into the shed as if we were sheep.
Before us, Jews had stayed there for a long
time. The place had not been cleaned, the straw
had not been changed. Those poor Jews, they
could not wash, so they had become infested
with lice and the straw literally swished because
of them. My poor mother made a small strawstack,
put a sheet above it so the children could
sit down. Next afternoon they put us into
freight wagons. Sixty people were in one
wagon. The train was so long that it needed
eight engines to pull the weight. It travelled for
one week from Zalaegerszeg to Komárom.
When the train stopped, the men got off the
wagon to bring water from somewhere. Those
who were lucky got some, the others remained
thirsty. By the time we arrived, we felt like we
had not seen water in our entire lives.
At Pápa a gendarme said to my father:
‘Rudi, if you have money go into town and buy
something for the children, because they are
15