ROMA-Holocaust

Jekh ungriko ketana le bari rojasa pe muri
dumo maladas, opre pelom. Von torgyonas ko -
the te na nasheltar khonyik. Sas maskar amende
kon tele xuttyindas andar fejastra téle ando mil -
no. Bax sas lenge. Shtar-panzh zhene.
(…)
Pala trin kurke avri kiden le ternen, thaj le mur -
shen. Mura da thaj mure cine phralen khe re
mukhne. Lom vi me opre jek shavoro sar te
muro avlas. Chi patyanas mange ke ternyake
mezisardom. „Mukh kodole shavores, thaj zha
kothe!” Kattyi phende. Kothe trade man kaj le
majbut. Andre shude vi man, thaj vi mure phe -
nya ando vagono, ando Dakhajó.
Duj-trin dyes inkerdas o drom. Atunchi
tordyolas o vagono, kanak ushtyipe phurdine,
kanak le uralimeske bombazindas. Kanak tele
phurdinde o suflisto, tradinde majdur o vago no.
Te xas chi xutyildem khanchi, inke chi pa lyi. Sa
praho sas la fejastrako sastro. Detehara kanak
opre ushtyilom o sastro chardom. Kade sas jek
piko palyi ando muro muj.
Zurales shil sas. Bax sas, ke ingerdem tate
gada manca, kade na shudrilom. Inke sas kothe
jek türjéncko romnyi, kodi andas perina tala
kodi garudyovas amen shtar zhene. Shovardesh
manush shute anda jek vagono, kodol sa mule,
numa me ashilom, numa me avilom khere
mashkar lende.
(…)
Tele kide amen ando Dakhajo pal jekhe kav -
reste, tordyisarde amen. Angluno dyes ingerde le
bibolden pe lengo than pale shuten amen. Le
nyamcocke ketana trade amen ando lageri. Sas
mashkar ame jek türjecki bashaveszki romanyi
rávágott a hátamra, hogy orron buktam.
Azok álltak ôrt, hogy ne tudjon senki meg -
szökni. De azért vótak közülünk olyanok, hogy
be vót falazva egy kis ablakszerûség, kivették a
rácsot, és a mélységbe leugrottak, meg szöktek.
Szerencséjük vót. Vagy négyen-öten.
(…)
Három hét után kiválogatták a fiatalokat, meg
a férfiakat, az anyámot meg a kistestvéreimet
hazaengedték. Vettem én is magamhoz az egyi -
ket, magamhoz fogtam, mintha az enyém len -
ne. De fiatalnak látszottam. „Engedje el azt a
gyereket, osztán oda megy”. Ennyit mondtak.
Odahajtottak a többiek közé. Bevagoníroztak
engem is, meg a nôvéremet, irány Dakhajó.
Két-három nap tartott az út. Akkor állt meg
a szerelvény, amikor riadót fújtak, jöttek a re -
pülôk, bombáztak. Lefújták a légót, elindították
a szerelvényt. Enni nem kaptunk, de még vizet
se. Bizony nem. Meg vót deresedve az ab laknak
a vasa. Reggel korán felálltunk, a vasrácsot
nyaltuk. Így vót egy kis nedvesség a szánk ba.
Rettenetes hideg vót. Az volt a szerencsém,
hogy hazulról vittem jó öltözéket, így nem fáztam
meg. Meg vót ott egy türjei cigány
asszony, az még a dunyháját is hozta, az alá bújtunk
négyen. Hatvan személyt tettek egy va -
gonba, azóta mind meghaltak, egyedül élek
azok közül, akik visszajöttek.
(…)
Leszedtek minket Dakhajóba, sorakozó, ötös
sorakozóba. Elôzô nap elvitték a zsidókat, a he -
lyükre meg tettek minket. A német katonák
haj tottak minket a lágerba. Vót köztünk egy
türjéni muzsikus cigánasszony, az tudott né -
Hungarian soldier had hit my back so hard with
the landle that I tumbled.
They guarded us so nobody could run away.
But there were some among us, who took the
bars out something like a window, which was
walled up, jumped down into the deep, and
escaped. They were lucky. Four or five people.
(…)
After three weeks they selected the youngsters
and the men, they let my mother and my litter
sisters and brothers home. I picked one of them
up and pretended she was mine. But I seemed
too young. ‘Let go of that child and go over
there’. They said this much. They sent me to the
others. They put me and my sister on a wagon,
destination Dachau.
It was a two or three day’s journey. The
trained stopped when they blew the alarm, the
planes came and bombed. When the air-raid
was over the train set off again. We did not get
food, not even water. We did not. The windowframe
got frosty. We got up early in the morning
and licked the iron so we had some moisture
in our mouth.
It was terribly cold. I was lucky, because I
had taken good clothes with me from home, so
I did not catch a cold. And there was this
woman from Türje, who had brought her eiderdown
with her and the four of us slipped in
under that. Sixty people were in a wagon, since
then they have all died, I am the only one alive
among those who has come back.
(…)
They took us off in Dachau, lined us up in five.
The Jews had been taken away the previous day,
51