segédanyag közigazgatás-elmélet tárgyhoz - Debreceni Egyetem ...

Közigazgatás-elmélet segédanyag DE-ÁJK
Szerkesztés alatt álló munkaanyag Közigazgatási jogi Tanszék
Jogszabályi forrásként az 1848-as törvénycikkek, illetve az 1869. évi IV. tc. jelölhető meg,
amely utóbbi nagy viták árán arról rendelkezett, hogy a közigazgatás szétválasztják a
bíráskodástól. Ennek előzménye, hogy az osztrák alaptörvény már 1867-ben arról
rendelkezett, hogy a két hatalmi ágat valamennyi fokon el kell választani egymástól. 50 Az
akkori igazságügyi miniszter Csemegi Károly már korábban is a közigazgatás és az
igazságszolgáltatás szétválasztása mellett szállt síkra, 51 mind a bírói függetlenség, mind a
szervezeti elkülönítés vonatkozásában. Ugyanakkor úgy vélte, hogy a polgárok jogai védelme
érdekében biztosítani kell a két hatalmi ág között némi együttműködést, így a jogegyenlőség
fenntartása érdekében javasolta a közigazgatás által hozott döntések bírói felülvizsgálatát.
Mindez azért volt nagyon fontos, mert a hatalommegosztás elméletének, a bírói és végrehajtói
hatalmi ág elhatárolásának kapcsán az egyik legtöbb kérdést felvető pontja a közigazgatás
döntéseinek bírói ellenőrzése, amely miatt a teljes elkülönítés nem lehetséges.
Ugyanakkor más kivételek is fennmaradtak. Így már a törvényjavaslat vitája során törekvések
mutatkoztak a közigazgatási szervek bírói jogosítványainak megőrzésére. Tisza Kálmán
egyenesen azt indítványozta, hogy már ebben a jogszabályban rögzítsék, hogy legalsó fokon a
megyei hatáskört továbbra is fenn kell tartani. Bár az utóbbi javaslat akkor még nem
emelkedett jogszabályi szintre, a teljes elhatárolás lehetetlensége egészen hamar és magától
értetődően jelentkezett nemcsak a jogalkotás, hanem a jogtudomány terén is. Több közjogász
- így például Nagy Ernő - amellett érvelt, hogy az államhatalom egysége miatt a
hatalommegosztás elmélete túl mereven nem értelmezhető, hiszen ez az egyes funkciók
mintegy „gépies” elválasztását jelentené, ezért szükség esetén - az állam érdekében - az egyes
hatalmi ágak egymás tevékenységébe is avatkozhatnak. Hasonlóan vélekedett Kmety
Károly, 52 Tomcsányi Móric vagy Csekey István is, akik általában célszerűségi okokra
hivatkoztak az összefolyás megengedhetősége kapcsán. Ennek köszönhetően a közjogászok
általában csupán néhány szó erejéig emlékeztek meg a bírói hatalom kapcsán arról, hogy
egyes területeken a közigazgatási szervek is végeznek ítélkezési tevékenységet. Ez utóbbiak
felsorolása általában nem is teljes körű, így adott esetben két-három kivételt említenek a
munkákban. Az általában felmerülő területek között megtalálhatjuk a kihágási ügyeket, 53 a
kisebb perértékű polgári peres ügyeket, 54 az iparos 55 és cselédügyeket, 56 valamint a fegyelmi
50 Mindez az osztrákok számára is kötelezettséget jelentett, hiszen a vegyes járási hivatalok megszüntetésével
járt, lásd MÁTHÉ Gábor, Die Problematik der Gewaltentrennung, Gondolat, Budapest, 2004, 132.
51 CSEMEGI Károly, A büntető törvények és a bíróság. In: EDVI Illés Károly – GYOMAI Zsigmond (szerk.),
Csemegi Károly művei, Franklin, Budapest, 1904, 5881. és CSEMEGI Károly, Közigazgatás és törvénykezés. In:
EDVI Illés Károly – GYOMAI Zsigmond (szerk.) Csemegi Károly művei, Franklin, Budapest, 1904, 82101.
52 NAGY Ernő, Magyarország közjoga, államjog. Eggenberger, Budapest, 1897, 195. KMETY Károly, A magyar
közigazgatási jog kézikönyve. Polizer, Budapest, 1905, VI. TOMCSÁNYI Móric, Magyarország közjoga. Királyi
Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1940, 15. CSEKEY István, Magyarország alkotmánya. Renaissance,
Budapest 1943, 191-192.
53 NAGY, Magyarország közjoga, 292. CSEKEY, Magyarország alkotmánya, 191. KMETY, i.m. VI. és 723.
MARTONYI János, A közigazgatás jogszerűsége a mai államban. MKI, Budapest, 1939, 19.
54 Lásd, mint előző jegyzet!
55 STIPTA István, A magyar bírósági rendszer története. Multiplex - Debrecen U. P. Debrecen 1997, 156, és
KMETY, i.m. 722-723.
56 NAGY, i.m. 292.
43