segédanyag közigazgatás-elmélet tárgyhoz - Debreceni Egyetem ...
segédanyag közigazgatás-elmélet tárgyhoz - Debreceni Egyetem ...
segédanyag közigazgatás-elmélet tárgyhoz - Debreceni Egyetem ...
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
Közigazgatás-<strong>elmélet</strong> <strong>segédanyag</strong> DE-ÁJK<br />
Szerkesztés alatt álló munkaanyag Közigazgatási jogi Tanszék<br />
1.2. Az intézményrendszert meghatározó főbb tényezők<br />
Bár a <strong>közigazgatás</strong>t többen, többféleképpen körülírták már, az esetek többségében mindenki<br />
figyelembe vette, hogy a társadalom legkiterjedtebb szakigazgatási rendszeréről, legnagyobb<br />
„üzeméről” van szó. A <strong>közigazgatás</strong> napi kapcsolatban van az állampolgárokkal, olyan<br />
mélyen be van ágyazva a társadalom szövetébe, hogy az állami lét válságos időszakaiban (pl.<br />
háborúban) az állami szervek közül működőképességüket ezek őrzik meg legtovább (lásd<br />
honvédelmi, rendészeti igazgatás). Emiatt az aktív kapcsolat miatt az intézményrendszer nem<br />
statikus, hanem számos tényező által formált dinamikus közeg. Bár a fejlett államok<br />
adminisztratív rendszerei sok hasonló megoldást vonultatnak fel, a <strong>közigazgatás</strong>on belüli<br />
arányok ettől függetlenül még változhatnak és amint arra az első fejezet végén elhelyezett<br />
összegző gondolatok rámutatnak, a legutóbbi pénzügyi-gazdasági válság óta változnak is. 100<br />
Az intézményrendszert alakító legfőbb tényezők mindig valamilyen társadalmi-gazdasági,<br />
tudományos-technikai folyamatra vezethetők vissza és az intézményrendszert néhol újabb<br />
elemekkel egészítik ki, máshol korábban kialakult megoldásokat számolnak fel. 101 Az<br />
alábbiakban csak azokat a tényezőket vesszük sorra, amelyek a <strong>közigazgatás</strong> külső<br />
környezetéből fakadnak.<br />
Első helyen a demokratizmus kiteljesedését, fejlődését kell megemlítenünk. A<br />
demokratizmust, amennyiben azt a többségi elv érvényesülésével azonosítjuk, csak szűk<br />
körben fedezhetjük fel a <strong>közigazgatás</strong>ban. 102 Ez nem meglepő, ha tekintetbe vesszük, hogy a<br />
professzionális <strong>közigazgatás</strong> az abszolút monarchiák időszakában alakult ki, legfontosabb<br />
szervező elvei pedig a centralizáció, a hierarchia és az egyszemélyi vezetés volt. A<br />
demokratizálódás a polgári forradalmak vívmánya. Ezt követően vált mindinkább<br />
megismerhetővé, kiszámíthatóbbá az állampolgárok számára a <strong>közigazgatás</strong> és működése. A<br />
<strong>közigazgatás</strong> demokratizmusa lényegében annak korlátok közé szorítását jelenti, azaz a<br />
<strong>közigazgatás</strong> ellenőrzöttségét feltételezi. 103<br />
A demokratizmus kiszélesedésével a <strong>közigazgatás</strong> intézményrendszere jelentősen átalakult. A<br />
fejlett polgári állam számos <strong>közigazgatás</strong>i feladatot az érdekeltekre bízott (pl. köztestületek<br />
létesítésével). Ezzel párhuzamosan az autonómia kisebb, vagy nagyobb fokára tettek szert a<br />
<strong>közigazgatás</strong> egyes aktorai, kiteljesedett az önkormányzatiság (pl. települési<br />
önkormányzatok). Tekintettel arra, hogy a demokratikus döntéshozatalnak alapvetően a<br />
testületi forma felel meg, széles körben elterjedtek a bizottságok, tanácsok, érdekegyeztető<br />
fórumok (pl. képviselő-testület, érdekegyeztető tanács, lakossági fórum).<br />
A másik fontos jelenség a kooperáció, ami az érintettek, érdekeltek bevonását,<br />
közreműködését jelenti az ügyek intézésébe. Legáltalánosabban olyan együttműködést értünk<br />
alatta, amelyben az állam és azon érdekeltek vesznek részt, akikre az érintett kérdés<br />
közvetlenül hatást gyakorol. Az eredményes kooperációhoz ugyancsak a testületi forma a<br />
legmegfelelőbb. Napjaink <strong>közigazgatás</strong>ában gyakori a paritásos alapon felépülő, választáson,<br />
100 http://iias-congress2011.org<br />
101 A tipizálás alapját lásd: FAZEKAS – FICZERE, i.m. 84.<br />
102 LŐRINCZ Lajos, A <strong>közigazgatás</strong> alapintézményei, HVG-Orac, Budapest, 2007, 77.<br />
103 Vö. LŐRINCZ, i.m. 77.<br />
73