segédanyag közigazgatás-elmélet tárgyhoz - Debreceni Egyetem ...

A fentiek is rámutatnak arra, hogy nem létezik teljesen centralizált, vagy decentralizált
rendszer, mivel önmagában egyik elv sem jelent értéket, vagy hátrányt. A központosítás
abszolutizálása ugyanúgy káros eredményekre vezethet, mint a decentralizáció kizárólagossá
tétele. A két elv mindig együtt van jelen, legfeljebb a közigazgatáson belüli arányuk az, ami
időszakosan, illetve földrajzi területhez igazodva változik.
A szűk értelemben vett intézményrendszer mindenkori karakterének megformálásában a fenti
törvényszerűségeken túl felfedezhetőek még a földrajzi, közlekedési adottságok, a történelmi,
kulturális háttér, valamint a tradíciók. Bizonyos művekben ezek együttesen, mint a
közigazgatás stílusát meghatározó tényezők jelennek meg. 126
2.2. Az alkalmazott szervezeti forma
A közigazgatás rendkívüli kiterjedtsége, valamint differenciáltsága miatt, az eredményes
eligazodáshoz szükség van bizonyos mértékű kategorizálásra. A csoportképzésnek többféle
alapja lehet (lásd pl. II. témakör), 127 így például a szervek hatásköre (általános, vagy különös),
működési területe (központi – területi - helyi), vagy szervezeti formája (hivatali forma,
testületi forma, vagy vegyes). Mi csak ez utóbbi tipizálást végezzük el.
A közigazgatási tevékenység munkaszervezete a hivatal, amelynek megvannak a maga
jellegzetes tulajdonságai. 128 A hivatalban (pl. egy minisztériumban) hierarchia érvényesül,
élén egyszemélyi felelős vezető áll, aki tisztségét kinevezéssel nyeri el. Jellemzően ő hozza
meg a döntéseket. A hivatal ügyintézési, valamint ügyviteli tevékenységet lát el. Előbbi az
állampolgárok irányába hat, utóbbi a belső adminisztrációhoz kötődik. A hivatalban
szakképzett, professzionális személyi állomány dolgozik, akik tevékenységüket
élethivatásszerűen fejtik ki. A hivatal működése állami/önkormányzati költségvetésből
biztosított. A hivatali forma az államigazgatásban, valamint a rendészeti szervek között
különösen elterjedt.
Egészen más karakterrel bírnak a testületi formában működő szervek. Elszaporodásukat a
közigazgatásban több tényező, így a demokratizmus, illetve a kooperáció is indokolttá tette. A
testületek (pl. képviselő-testület, Kormány) legfontosabb jellemzője, hogy mindig több tagból
állnak, akik tisztségüket választás, vagy delegálás útján nyerik el. A testületek többnyire
mellőzik a hierarchiát. Tagjaik egyenrangúak, egymásnak mellérendeltek, emiatt a döntéseket
is a testület egésze hozza többségi alapon. Ebben a formában különösen nagy hangsúly
helyeződik a döntéshozatali eljárásra, hiszen mind a testület összehívásának, mind a
megjelentek számának, mind a döntés arányának jelentősége van. A testületek összetétele
alapulhat bizonyos előképzettségen, végzettségen is, de a legtöbb esetben a testületek tagjai
laikusok. Többnyire irányító, ellenőrző funkciókat látnak el.
Bizonyos szakírók a fenti két formán túl megkülönböztetnek még egy ún. vegyes formát,
amikor a közigazgatási szerven belül egyidejűleg találkozhatunk a testületi, valamint a
hivatali típusú döntéshozatallal. Példaként szokták felhozni a Gazdasági Versenyhivatalt, ahol
126 FÁBIÁN, i.m. 64.
127 Lásd: KILÉNYI Géza (szerk.), A Közigazgatási jog Nagy Kézikönyve, Complex, Budapest, 2008, 106-113.
128 FAZEKAS – FICZERE, i.m. 127.
- 83 -