segédanyag közigazgatás-elmélet tárgyhoz - Debreceni Egyetem ...

Közigazgatás-elmélet segédanyag DE-ÁJK
Szerkesztés alatt álló munkaanyag Közigazgatási jogi Tanszék
ügyeket, 57 de szintén elismert kivétel volt a községi bíráskodás és a gyámhatóságok vagy
árvaszékek 58 eljárása.
Az 1949-es magyar alkotmány a hatalommegosztás kifejezést sem eredeti, sem későbbi
formájában nem tartalmazta, ám az elvet az Alkotmánybíróság a 2. § (1) bekezdésében
található jogállamiság kifejezésből közvetlenül levezette több döntésében. E szerint „A
demokratikus jogállam követelménye a hatalommegosztás, illetve az alkotmányra
visszavezethető eljárási szabályok megléte, és azok feltétlen betartása. A hatalommegosztás
elvének megfelelően a hatalmi ágak egymás tevékenységét kölcsönösen ellenőrzik,
ellensúlyozzák, érdemben korlátozzák; hatásköreik gyakorlása során az Alkotmányban
meghatározott esetekben a hatalmi ágak együttműködésre kötelesek, és tiszteletben kell
tartaniuk az elválasztott hatalmi szervezetek döntéseit és autonómiáját.” 59 Továbbra is
megmaradtak azonban a quasi bíráskodás egyes hagyományos területei, főként a
szabálysértések, illetve birtokvédelem terén.
A 2011-ben elfogadott új Alaptörvény gyökeresen szakított az eddigi helyzettel, amikor az
Alapvetés C) cikk (1) bekezdésében expressis verbis arról rendelkezik, hogy a magyar állam
működése a hatalom megosztásának elvén alapszik.
4. Új dimenziók a hatalommegosztás elméletében
A 20. század derekától, különösen az utóbbi évtizedekben egyre inkább megfogalmazódtak
olyan elméletek, amelyek szerint az eddigi hármas felosztás új vagy legalábbis potenciálisan
új hatalmi ágakkal bővül. Ennek magyarázata elsősorban az állam gazdasági és szociális
funkcióinak növekedésével magyarázandó, amelyek hatékony megvalósítása egy eredményes
és hatékony államot feltételez, míg ezzel szemben a mérleg másik serpenyőjében az
állampolgári szabadságok megóvása található. Elöljáróban érdemes ismét hangsúlyozni, hogy
a hatalommegosztás elmélete eredetileg is csupán egy irányadó államszervezési elv volt,
amelybe az új állami alakulatok általában gond nélkül beilleszthetők, ám az alábbi koncepciók
többnyire a funkciók merev és áthághatatlan felosztásából indulnak ki.
Ennek megfelelően új hatalmi ágként fogalmazták meg a hazai rendszerben az államfő
pozícióját, akit az Alkotmánybíróság döntései nyomán is egy külső, de felső semleges
hatalomként aposztrofálhattunk a régi, 1949-ben született alkotmány alapján. Ezen a
helyzeten az új Alaptörvény sem kívánt változtatni. Az államfői jogkör terjedelme a
parlamentáris köztársaságokban ugyan Európa-szerte eltérő lehet: megkülönböztetünk, erős,
félerős és gyenge jogkörrel rendelkező köztársasági elnököket. A magyar államfő
egyértelműen az utóbbi kategóriába tartozik, ennek ellenére megállapítható, hogy esetenként
jelentős közjogi szereppel bír. Ennek sarokpontja az Alkotmány azon rendelkezése, amely
szerint a köztársasági elnök őrködik az államszervezet egysége felett, amelyet a jelenlegi
Alaptörvény is átvett. Bár ez a szerep az Alkotmánybíróság értelmezése szerint sem jelenti
57
CSEKEY, i.m. 191.; KMETY, i.m. VI. és 723. MARTONYI, i.m. 19.
58
STIPTA, i.m. 156.; KMETY, i.m. 499-503.
59
62/2003. (XII. 15.) ABH.
44