segédanyag közigazgatás-elmélet tárgyhoz - Debreceni Egyetem ...

Közigazgatás-elmélet segédanyag DE-ÁJK
Szerkesztés alatt álló munkaanyag Közigazgatási jogi Tanszék
Az ún. alanyi, másképp formális irányzat lényegében egy már „bejáratott” módszert, a
hatalmi ágakat veszi alapul akkor, amikor definiálni kívánja a közigazgatást. Ebben a
megközelítésben törvényhozás az, amit az Országgyűlés végez, igazságszolgáltatás az, amit a
bíróságok végeznek és közigazgatás az, amit a közigazgatási szervek végeznek. Ez a fajta
pozitív megközelítés eltekint a tartalmi megállapításoktól és pusztán a szervezet oldaláról,
formai szempontból kategorizál aszerint, hogy melyik állami szerv milyen hatalmi ági
jelleggel bír. Érdekességképpen jegyezzük meg, hogy a XX. század közigazgatási fejlődése
atipikus megoldásaival ezeket a határokat egyre inkább szétfeszítette. Az ún. autonóm
államigazgatási szervek, másképp független szabályozó hatóságok (pl. Gazdasági
Versenyhivatal, Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság) közigazgatásban való megjelenése a
fejlődés természetes hozománya volt a polgári demokratikus államokban, azonban létükkel
eleve megkérdőjelezték a hatalommegosztás alapjait, mivel egyidejűleg több hatalmi ág
jegyeit is magukban hordozzák. 87
A közigazgatás tudományos meghatározásával kapcsolatban akkor következett be jelentős
előrelépés, amikor a jogi szempontú vizsgálódások mellett más tudományágak is
bekapcsolódtak. Ilyen volt pl. az igazgatástudomány. Habár definíciókban ez az irányzat is
bővelkedik (lásd többek között Fayol, Villoughby, Gulick, Urwick, Berényi), 88 a
megállapításokat a 4.1. alpontban írtakra tekintettel akképpen foglalhatjuk össze, hogy az
igazgatástudomány számára a közigazgatás az államszervek olyan elkülönült alrendszere,
amely az állami akarat gyakorlati végrehajtásának megszervezését látja el, és mindezt
hivatásos apparátussal, az egész társadalomra kiterjedően valósítja meg. Ahogy látható, a
definíció a korábban már általunk is végigvett jellemzők felsorakoztatásából építkezik.
A pozitív megközelítések közül a legrégebbiek a jogtudomány területére vezethetők vissza.
Hazánkban például egészen a XX. század első harmadáig a közigazgatási-jogtudomány és
annak egyes irányzatai voltak meghatározóak. A fogalmi gazdagság részben abból fakad,
hogy a jogtudomány hosszú időn keresztül vizsgálta a közigazgatást, azonban ezt nem
közvetlenül tette, hanem áttételesen, a jogi szabályozás útján. 89 A kiindulópontot itt is számos
esetben a hatalmi ágak szétválasztása képezte. A definíciók összevetése nyomán az alábbi
általános jellemzőket emelhetjük ki. Jogtudományi szemszögből a közigazgatás olyan
végrehajtó-rendelkező tevékenység, amelyet a legfelsőbb képviseleti szerv által elfogadott
törvényeknek alárendelt szervek fejtenek ki közhatalom birtokában.
Külön kiemelendő a Magyary Zoltán-féle fogalom, ami a magyar közigazgatás-tudományban
uralkodó jogtudományi megközelítést ötvözte az igazgatástudománnyal. Magyary a Magyar
Közigazgatás című munkájában abból indult ki, hogy a közigazgatás az állam igazgatása.
Mivel a köz- és magánigazgatás funkciója, valamint alapelvei azonosak, a közigazgatást csak
akkor lehet eredményesen definiálni, hogyha feltárjuk azokat a speciális jellegzetességeit,
87 Vö. BALÁZS István, Paraállami formák a mai magyar közigazgatásban, Állam- és Jogtudományi
Enciklopédia, Akadémiai Kiadó, 1990, 244–260. BERÉNYI Sándor, Az Európai közigazgatási rendszerek
intézményei; Autonómiák és önkormányzatok, Rejtjel, Budapest, 2003, 243-246, 301-302, 396–403. BARTA
Attila, Autonóm struktúrák a polgári közigazgatásban, Jogi Fórum 2008/9,
http://www.jogiforum.hu/publikaciok/315.
88 KALAS, i.m. 25 és 26.
89 Lásd, mint előző jegyzet, 32.
64