segédanyag közigazgatás-elmélet tárgyhoz - Debreceni Egyetem ...

ájuk] vonatkozó szabályokat sarkalatos törvény [az Mötv.] határozza meg” 166 Ennek
megfelelően az Mötv rögzíti, hogy: „az Országgyűlés elismeri és védi a helyi
választópolgárok közösségének önkormányzáshoz való jogát[…] mely a település, valamint a
megye választópolgárai közösségének joga, melynek során érvényre jut az állampolgári
felelősségérzet, kibontakozik az alkotó együttműködés a helyi közösségen belül. A helyi
önkormányzás a helyi közügyekben demokratikus módon, széles körű nyilvánosságot teremtve
kifejezi és megvalósítja a helyi közakaratot.” 167
A helyi önkormányzatokat a továbbiakban kizárólag közigazgatási - olyan önigazgató -
szervekként értelmezzük, amelyek közhatalmat gyakorolnak (jogot alkothatnak, valamint
konkrét egyedi esetekben dönthetnek), vagy ilyen feladatok ellátásában vesznek részt. A helyi
(közigazgatási) önkormányzatok közigazgatási feladatok ellátására jönnek létre és a helyi
választópolgárok közösségét megillető helyi önkormányzáshoz való jogot valósítják meg.
Mivel egészen más a rendeltetésük, megállapítható, hogy merőben más karakterrel bírnak az
államigazgatáshoz képest. Míg az államigazgatási szervek jellemzően hatósági teendőket
látnak el, addig az önkormányzatok teendőinek jelentős részét a helyi közügynek minősített
feladatok, ezen belül is - a lakosság fennmaradásának biztosítása végett - elsősorban a
közösség közszolgáltatásokkal (pl. oktatási, egészségügyi, szociális szolgáltatásokkal) való
ellátása teszi ki. Ezért helyezi az Mötv. az Ötv-hez hasonló módon a helyi közügy
definíciójának elejére a lakosság közszolgáltatásokkal való ellátását. 168
A helyi viszonyokhoz igazodó feladatellátás, a lokális, esetleg körzeti/területi igények minél
hatékonyabb kiszolgálása miatt az alrendszer mellőzi a centralizáltságot, valamint a
hierarchiát, fő szervező elvei a decentralizáció és a mellérendeltség. A decentralizáció az
önálló döntési helyek számának megsokszorozódásához vezet, amelyek a mellérendeltség
miatt azonos jogosítványokkal rendelkeznek. A helyi érdekek képviselete leghatékonyabban a
lakossághoz legközelebb eső szinteken, így a települési, valamint középszinten biztosítható.
Emiatt helyi önkormányzatok központi szinten nem működnek.
A helyi önkormányzatok csoportján belül földrajzi alapon tehát két típust (nem fajtát)
különíthetünk el: a települési típusú önkormányzatokat, valamint a területi típusúakat.
Tulajdonképpen mindkét típus egy-egy gyűjtőkategória, aminek konkrét formációkkal való
kitöltéséről a hatályos jogszabályok gondoskodnak. 2012 végéig az Alaptörvénnyel
összhangban az Ötv. 1. § (1) bek. alapján települési típusba a községek, a városok, a főváros
és a fővárosi kerület tartozik, a területi típusba pedig a megye. 2013. 01. 01-től ez módosul,
miután az Mötv. 3. §-a értelmében a települési típusba a községek, a városok és a fővárosi
kerületek mellett a (járási igazgatás bevezetése okán) járásszékhely városok és a megyei jogú
városok is beletartoznak. A főváros ugyanakkor specialitásaira tekintettel települési és területi
típusú önkormányzat is egyben. A megyei önkormányzat továbbra is területi típusú. A területi
önkormányzatok másodlagos, kiegészítő, kisegítő (másképp szubszidiárius) szereppel bírnak.
A rendszerváltás következménye hazánkban egy olyan önálló hatalmi ági jegyeket felmutató,
nemzetközi mintákkal konform, magas szabadságfokkal bíró önkormányzati modell lett,
melynek középpontjában egy formailag kétszintű, de tartalmilag egyszintű
166 Alaptörvény 31. cikkének (1) és (3) bek.
167 Mötv. preambulum, 2. § (1) és (2) bek.
168 Vö. Ötv. 1. § (2) bek, valamint Mötv. 4. §.
- 93 -