segédanyag közigazgatás-elmélet tárgyhoz - Debreceni Egyetem ...

Közigazgatás-elmélet segédanyag DE-ÁJK
Szerkesztés alatt álló munkaanyag Közigazgatási jogi Tanszék
Az intézményrendszerre ható tényezők rendkívül változatosak. Néha egymással ellentétes
elvárásokat is támaszthatnak a közigazgatással szemben, amiket összhangba kell hozni.
Ugyanazt az eredményt azonban, legyen az a depolitizáltság, vagy a kooperáció,
többféleképpen is el lehet érni. Nem létezik tehát kizárólagos megoldás, az intézményrendszer
aktuális állapotát számos tényező együtt határozza meg. Az intézményrendszer emiatt
rendkívül összetett, differenciált, számos megoldással operáló jelenség, ami térben és időben
a mindenkori kihívásoknak megfelelően változik.
A közigazgatás nem statikus jelenség. A külső körülmények, a peremfeltételek határozzák
meg azt, hogy az adott helyen és időben milyen intézmények lelhetők fel egy nemzeti
közigazgatásban. Amennyiben összevetnénk a XX. század eleji polgárosodó dualista
közigazgatásunkat a mai intézményrendszerrel, azt tapasztalnánk, hogy bizonyos megoldások
már akkor jelen voltak, de nem lenne 100%-os a hasonlóság. Ugyanilyen eredményre jutnánk
egy nemzetközi összevetés esetén. Annak ellenére, hogy közigazgatási intézményeink
kétségtelenül a német megoldáshoz állnak legközelebb és tudatosság hiányában is az európai
mintákhoz hasonlóan fejlődtek, a rendszerváltás óta több ponton átalakultak. A modern
államok közigazgatási intézményrendszere számos megoldással operál, plurális, mivel több
csatornán keresztül biztosítja a közfeladatok megvalósítását.
Pár évvel ezelőttig elvitathatatlannak tűnt a privatizáció, a piacosítás, a dereguláció
fontossága. A piaci eszközök és módszerek közszektorbeli alkalmazása, a közfeladatok nem
állami szereplők útján történő ellátása, menedzsment eszközök széleskörű alkalmazása
általánosan elfogadott volt. Ez az intézményrendszer átalakulásához (néhol a közszektor
karcsúsodásához) vezetett, hiszen a közszolgáltatásokat részben a magán-, részben a nonprofit
szektor vette át. 105 A várt eredményeket azonban az átalakítások nem feltétlenül igazolták
vissza. Különösen ellentmondásos volt ez a jelenség a kelet-európai rendszerváltó
országokban, ahol a gyógyírnek tekintett menedzsereszközök a frissen kialakult jogállami
intézmények kimunkálatlansága miatt nem válthatták be a hozzájuk fűzött reményeket.
Napjainkban egyfajta visszarendeződés tapasztalható ezen a téren. 106 Az elhúzódó pénzügyigazdasági
válság és más megakrízisek kezelése a legyengített állam helyett potens,
problémamegoldó államot igényel. Ehhez elengedhetetlen a korábban leépített intézmények
helyreállítása, az állami problémakezelő-képesség megújítása. Az újjáépítésnek azonban
tekintettel kell lennie az időközben eltelt időre, valamint annak tapasztalataira (lásd az I.
témakörnél írtakat). Mindez a közeljövőben az intézményrendszer formálódására, a belső
hangsúlyok alakulására mindenképpen hatással lesz. Egyértelmű irány (minta) azonban nem
jelölhető ki. A jelenlegi időszak sokkal inkább az útkeresésről szól, az azonban már most
bizonyosnak látszik, hogy az új, szerepkörében megerősített állam hatékonyabb, integráltabb
közigazgatást kíván, ahol az egyes közigazgatási ágak és szintek között újra kell definiálni a
105
Lásd: FAZEKAS – FICZERE, i.m. 86, FÁBIÁN Adrián, Közigazgatás-elmélet, Dialóg Campus, 2010, 141-153,
valamint LŐRINCZ i.m. 53.
106
Lásd pl.: G. FODOR Gábor – STUMPF István, Neoweberi állam és jó kormányzás, Nemzeti Érdek, 2008/ 3, 5-
26.
75