Forrás: A témakör szerzője által készített ábra - 96 -
3.5. A <strong>közigazgatás</strong>i feladatot ellátó nem <strong>közigazgatás</strong>i szervek (paraetatizmus) Eddig az ún. direkt, azaz állami szervek útján történő közfeladat-megvalósítási formákat mutattuk be, a továbbiakban azonban kiszélesítjük vizsgálódásunkat az indirekt megoldásokkal. Közvetett (indirekt) <strong>közigazgatás</strong>ról akkor beszélünk, amikor nem klasszikus értelemben vett <strong>közigazgatás</strong>i szervek látnak el <strong>közigazgatás</strong>i feladatot, valamilyen célszerűségi, hatékonysági, szakmai illetve politikai okból. 177 A közvetett <strong>közigazgatás</strong> alapja az a felismerés, hogy a közfeladatok jelentős része (különösen pedig a közszolgáltatások) nem oldható meg kizárólagosan sem államigazgatási, sem önkormányzati, sem rendészeti szervek útján. Az első ilyen lehetséges megoldási forma közintézetek létrehozása, amelyeket a humánigazgatás területén lelhetünk fel. Az általános iskolák, a kórházak, a múzeumok, az idősek otthona például mind ebbe a körbe sorolható. A közintézetek humánszolgáltatást nyújtó állami, vagy önkormányzati költségvetési szervek, szolgáltatásaik vagy ingyenesek, vagy kedvezményesek. Alkalmazottaik közszolgálati jogviszonyban állnak, a velük kapcsolatba kerülők nem tagok, hanem szolgáltatást igénybevevők. 178 A közintézetek irányába 2011 óta a Megyei Intézményfenntartó Központok útján szélesebb körben az államigazgatás és szűkebb körben az önkormányzatok számos, ún. fenntartói, másképp szervi jogosítványt gyakorolnak. Ennek keretében jogosultak közintézet létesítésére, átszervezésére, megszüntetésére, költségvetésének megállapítására, munkáltatói jogok gyakorlására, működésének folyamatos ellenőrzésére. Ettől elkülönül a közintézetek szakmai irányítása, ami országosan egységes, szakmai szempontok alapján történik és a közintézetet mindig valamelyik szaktárcával kapcsolja össze. Ezek miatt mondjuk azt, hogy a közintézetek felé ún. osztott irányítás érvényesül. A magyar közjogi szabályozás elkülönülten kezeli az egyetemeket és főiskolákat, az ún. közjogi jogi személyiségű közintézeteket. A paraadminisztráció másik elterjedt megoldását Polgári Törvénykönyvünk nevesíti a jogi személyekre vonatkozó különös rendelkezések között. Ez az intézmény a köztestület, ami önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal rendelkező szervezet, melynek létrehozását törvény rendeli el. A köztestület az ún. funkcionális decentralizáció intézménye, nem a tagok önkéntes társulása (nem úgy, mint egy gazdasági társaság, vagy egyesület). 179 A hatályos magyar szabályozás a köztestületek számos fajtáját ismeri. Elsőként ide soroljuk a szakmai kamarákat, amelyek meghatározott tevékenységet űzők kényszertársulásai (pl. ügyvédi kamara). A kamarák többes funkcióval bírnak. Amellett, hogy ellátják tagjaik érdekképviseletét, valamint számukra szolgáltatásokat nyújtanak, a tagok felé közhatalmi jogosítványokat is gyakorolnak. Ehhez hasonlatos szereppel bírnak a gazdasági kamarák, amelyek azonban mellőzik a kötelező tagságot, valamint működésük során az érdekképviselet mellett a választottbíráskodás hangsúlyos. Speciális köztestületi önkormányzat a Magyar Tudományos Akadémia, amelynek tagsága önkéntes alapon szerveződik és a tudományos élet tisztasága fölött őrködik, illetve a Magyar Művészeti Akadémia, amely ehhez hasonló feladatokat lát el, csak a művészetek területén. Az előbbiekhez hasonló módon köztestületként működnek azok a szervezetek is, amelyek valamilyen gazdasági igazgatással kapcsolatos feladatot vesznek át részben, vagy egészben az államigazgatástól. Ilyen például a Magyar Szabványügyi Testület, 180 amely a szabványosítás 177 BALÁZS István, Kandidátusi értekezés: Közvetett <strong>közigazgatás</strong> és autonóm struktúrák a polgári államok <strong>közigazgatás</strong>ában, Budapest, Á.SZ.I. 1990. 178 LŐRINCZ, i.m. 265. 179 FAZEKAS – FICZERE, i.m. 103–110. 180 Lásd http://www.mszt.hu. - 97 -