segédanyag közigazgatás-elmélet tárgyhoz - Debreceni Egyetem ...

Közigazgatás-elmélet segédanyag DE-ÁJK
Szerkesztés alatt álló munkaanyag Közigazgatási jogi Tanszék
konkrét hatáskörök gyakorlását, egyes kiemelkedően fontos esetekben mégis cselekvőleg
léphet fel a köztársasági elnök. Ilyen döntés például az Országgyűlés feloszlatása abban az
esetben, ha a választások után a köztársasági elnök által miniszterelnöknek javasolt személyt
az Országgyűlés 40 napon belül sem választja meg, vagy ha 12 hónapon belül legalább
négyszer megvonja a bizalmat a Kormánytól az országgyűlés. Mindezt az új 2012-ben
hatályba Alaptörvény akként módosította, hogy a négyszeri bizalommegvonás helyett abban
az esetben oszlatható fel a parlament, ha az országgyűlés az adott évre vonatkozó központi
költségvetést március 31-ig nem fogadja el.
Az ellenjegyzésekhez kötött aktusok között is találkozhatunk azonban ilyen jogkörrel, így
például kitüntetések átadását vagy kinevezést is megtagadhat a köztársasági elnök,
amennyiben úgy véli, hogy ezáltal az államszervezet egysége veszélybe kerülne. 60 Mindez azt
bizonyítja, hogy az államfő szerepe nem teljesen puszta formalitás, hanem egyes kiemelkedő
helyzetekben igen fontos szereppel bírhat. Szinte valamennyi köztársaság esetében van a
köztársasági elnöknek egyfajta stabilizáló szerepe, amely miatt jogosan merülhet fel a külön
hatalmi ágként történő értelmezése. Ez az igény még erőteljesebben jelentkezhet akkor, ha a
köztársasági elnököt közvetlenül a nép választja, mint például Franciaországban, ahol a
kohabitáció intézménye éppen erre a fontos szerepre utal. Ez ugyanis azt a „kényszerű
együttlakást”, együttműködést fejezi ki, ami a Kormányfő és az államfő között kell, hogy
működjön abban az esetben, ha a közvetlen választás miatt ellentétes pártérdekű személyek
kerülnek ezekben a tisztségekbe. Magyarországon, ha nem is önálló hatalmi ág, de
mindenképpen a klasszikus hatalmi ágaktól elkülönülő jelleggel bír az államfő, aki mintegy
külső, de felső hatalomként jelenik meg. A köztársasági elnök tevékenysége az egyes –
alábbiakban kifejtendő - jogkörökön keresztül kapcsolódik a közigazgatáshoz, amelyek
esetében ellensúlyként jelenhet meg. Ez szinte valamennyi ellenjegyzéshez kötött aktus
esetében megjelenik, így a kitüntetések, kinevezések, haderő irányítása stb. kapcsán.
Az alkotmánybíróságok vonatkozásában szintén gyakran felmerül az önálló hatalmi ágként
történő értelmezés. Kétségtelen, hogy az alkotmánybíróságok egyfajta negatív törvényalkotó
szervként jelenhetnek meg az országgyűlés törvényhozó hatalmával szemben. Mivel a
döntésük ellen általában nincsen helye jogorvoslatnak, ezért csaknem végérvényesen el tudják
dönteni egy jogszabály sorsát, vagy legalábbis jelentősen akadályozhatják egy meghatározott
tartalmú jogszabály hatályba lépést. Mindez persze szintén függ az adott alkotmánybíróság
jogkörétől. Nyilván más szereppel bír az a testület, amely actio popularis alapján bárki
kezdeményezésére és konkrét hatósági ügy nélkül is dönthet bármely jogszabályról vagy más
irányítási eszközről, mint ahol csak meghatározott indítványozók jogosultak az eljárást
kezdeményezni. Minden esetben feladata azonban a grémiumnak az alkotmányos jogok
biztosítása, amely nemcsak az országgyűléssel, hanem a kormányzattal szemben is ellensúlyt
jelent, tekintve, hogy a törvénykezdeményezések igen jelentős része a Kormánytól származik.
Egyes vélemények szerint maga a közigazgatási szervezet is egyfajta önálló hatalmi ág lehet,
amelyet elsősorban a szervezet hatalmas és az egész államszervezetben egyedülálló méretével
indokolnak. Ehhez az elmélethez kapcsolódik az a nézetrendszer is, amely szerint a Kormány
60 Lásd pl. 48/1991. (IX. 26.) ABH.
45